A kertész oldotta meg a Stonehenge egyik rejtélyét
2014. szeptember 2. 08:51
Valóban teljes kört zárhattak be egykoron a Stonehenge külső körének kövei - derült ki a puszta véletlennek köszönhetően.
A történészek között régóta vita tárgya, hogy a monumentális őskori építmény teljes vagy bezáratlan koncentrikus kört alkotott-e. Egyesek szerint a Stonehenge-t befejezetlenül hagyták építői, míg mások úgy vélik, a neolitikus kőkör délnyugati oldalán hiányzó kövek ténye azt bizonyítja, hogy a Stonehenge valaha teljes kör volt.
Az évszázados rejtélyt az English Heritage pályamestere oldotta meg. A neolitikus emlék körüli területet minden nyáron öntözik, idén azonban túl rövid öntözőcsövet használtak, így a víz nem érte el a kőkör baloldali oldalát, azt a területet, ahol - ahogy az a képen is látható - hiányoznak a kövek. Ennek következtében a víz által nem ért rész kiszáradt és a hiányzó kövek egykori helyére utaló nyomok hirtelen láthatóvá váltak.
A felfedezés óriási jelentőségű, ugyanis az eddigi tudományos módszerek nem találtak arra bizonyítékot, hogy a kérdéses részen valaha valóban kövek álltak volna. "Ha ott egykoron függőleges pozícióban voltak a kövek, akkor a kör bezárult. Nagyon jelentős felfedezés, s azt mutatja, hogy még mennyi mindent nem tudunk a Stonehenge-ről" - mondta el Susan Greaney, az English Heritage munkatársa.
"Sokan azt gondolják, hogy már az egész lelőhelyet feltártuk, de nagyon sok minden van, ami felfedezésre vár - olyan információk, amelyeket nem ásatás révén ismerhetünk meg. Ha hosszabb az öntözőcső, talán nem is látjuk meg a kövek helyét" - fűzte hozzá. Greaney felidézte: az utóbbi években az ásatások mellett geofizikai kutatást is végeztek, de a kövek helyét egészen eddig nem sikerült azonosítani.
Stonehenge: temető és druida szentély
Az angliai Wiltshire-ben, Salisbury-től mintegy 13 kilométerre északra található monumentális őskori építményt három szakaszban építették i.e. 3000 és i.e. 1600 között. Egy közelmúltbeli vizsgálat eredményei azt sugallják, hogy a körkörösen elrendezett kőtömbökből és földsáncokból álló építmény területe előkelő családok hatalmas temetkezési helyeként szolgálhatott nagyjából i.e. 3000-től kezdődően. A régészek több tucat személy elhamvasztott csontjaira bukkantak és megállapították, hogy a földi maradványok egy részének helyét eredetileg lazurit jelezte.
Stonehenge I-et körülbelül fél évezredig használták, azután elhagyták. A második szakaszban emelt, ma is álló építmény eredeti rendeltetési céljára vonatkozó elméletek közt szerepel, hogy a rejtélyes őskori kőtömbök egykor druida szentélyként szolgáltak, vagy obszervatóriumként használták csillagászati tanulmányokhoz, illetve gyógyító helyként építették Britannia korai lakói, akik hordákban járták a vidéket.