Nem hagyták magára a 100 ezer éve elhunyt agykárosult gyermeket
2014. július 28. 11:44
Egy Izraelben előkerült ősi csontváznál fedezték fel az emberi agykárosodás egyik legrégebbi esetét. A mintegy 100 ezer évvel ezelőtt élt gyermek évekkel túlélte súlyos fejsérülését, azonban egy háromdimenziós vizsgálat szerint maradandó agykárosodást szenvedett, így az átlagosnál jóval nagyobb gondoskodásra szorult.
A súlyos agykárosodása miatt a gyermek valószínűleg képtelen volt ellátni saját magát, így sérülését követően egészen évekkel később bekövetkezett haláláig rokonaira volt utalva - vélik a kutatók, akik a maradványokról készült, háromdimenziós lézerszkennerrel beolvasott képeket elemezve jutottak erre a következtetésre. Az agykárosult gyermek sírhelyébe a közösség tagjai szokatlan temetkezési tárgyakat tettek, írják a szakemberek a PLOS ONE tudományos folyóiratban publikált tanulmányukban.
A fogyatékos személy iránti gondoskodás jelei azt sugallják, hogy az emberi együttérzés igen mélyen gyökerezik, mondta Hélène Coqueugniot, a Bordeaux Egyetem munkatársa. "A törődés és az önzetlenség egyik legősibb bizonyítékával állunk szemben" - tette hozzá.
A gyermekcsontvázat 1971-ben fedezték fel az izraeli Qafzeh-barlangban 27 hiányos csontvázzal, valamint tucatnyi kőeszközzel és tűzrakás maradványaival együtt. A Qafzeh 11 nevű gyermeknek, akinek nemét még nem sikerült megállapítani, egy jól látható sérülés volt a koponyáján; a komputertomográfiás, valamint a háromdimenziós lézerszkenneres vizsgálatok alapján a kutatók megállapították, hogy a gyermek koponyájának elülső része egy tompa tárggyal történő ütés következtében tört be. A nyílt csonttörést igen súlyos agykárosodást okozott. Azt azonban nem tudták megállapítani, hogy bántalmazás vagy baleset okozta-e a sérülést.
A fogak fejlődése alapján a szakértők megállapították, hogy a gyermek 12-13 évesen hunyt el, azonban az agytérfogata egy 6-7 éves szintjén rekedt meg, valószínűleg azért, mert a fejsérülés véglegesen leállította az agy fejlődését, magyarázta Coqueugniot. Az agysérülés következtében a gyermek normális társainál jóval nehezebben mozgott és beszélt, továbbá személyiségbeli változásokat okozott nála a csönttörés, s gyakorlatilag szociális értelemben is visszafejlődött - fejtették ki a kutatók.
A régészek meglátása szerint a fogyatékos gyermeket láthatóan gondoskodás övezte - mind életében, mind halála után. Szerettei a temetésén egy különleges ajándékkal tisztelték meg: a mellkasára egy pár szarvasagancsot helyeztek - ilyet mindezidáig egyetlen sírhelynél sem találtak.
A fogyatékkal élőkkel szembeni együttérzés és gondoskodás eddig előkerült legkorábbi esete nem a modern emberhez köthető: a spanyolországi Sima de los Huesos-ból előkerült 500 ezer éves maradványokon születéskor keletkezett súlyos agyi deformitást fedeztek fel a kutatók, ennek ellenére a fogyatékos csecsemő öt éven át életben maradt, ami a rokoni törődés nélkül esélytelen lett volna.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
