Ritka inka kipukat találtak Peruban

2014. július 10. 18:02

A kipu (más néven zsinórírás) egy különleges, tízes számrendszerbeli információtárolási rendszer, a helyiértékes számábrázolás egyik legősibb formája, amelynek segítségével az írást helyettesítették az Inka Birodalomban.

Az 1560-as és 1570-es években keletkezett spanyol krónikák tudósítása szerint az inkák kipukban tárolták mindazt az információt - például adóösszeírást, családfákat vagy az uralkodót dicsőítő énekeket -, amit más népek írásban. A jelenleg elterjedt vélekedés szerint a kipu nem igazi írásrendszer, mert a kipu „jelei” nem feleltethetőek meg a kecsua nyelv hangjainak.

A kipu anyaga (gyapot vagy gyapjú), a fonál sodrásiránya, a csomózás iránya, a szálsűrűség és egyéb tulajdonságok alapján összesen 128 permutáció (kettő a hetediken) jön ki, amely a 24 különböző szín használatának lehetőségével szorozva már 1536 információegységet jelent.

A kipu fél évezredes titkát már sokan próbálták megfejteni, eddig nem sok sikerrel. A korabeli források tanúsága szerint a spanyol konkvisztádorok a 17. század közepére már kételkedni kezdtek a kipu olvashatóságában; a bonyolult csomózási rendszert egy „emlékeztetőnek” tartották, amely segíti használóját a már megjegyzett információk felidézésében.

Régészek legutóbb 25 kipura bukkantak a Peru fővárosától, Limától 145 kilométerre délkeletre levő inka régészeti lelőhelyen, Incahuasiban. A várost 1450-ben alapította Túpac Yupanqui inka uralkodó adminisztratív és katonai központként, s az inkák fővárosa után Új-Cuzcónak nevezte. Incahuasi ma a legfontosabb inka lelőhely a part mentén.

A felfedezés jelentőségét növeli, hogy csupán néhány száz kipu maradt fenn - jórészt az inka sírmellékletekben -, ugyanis a konkvisztádorok a legtöbbet összegyűjtötték és elégették. Érdekesség, hogy az Incahuasiban megtalált, rendkívül változatos formájú és hosszúságú kipuk raktárakból kerültek elő, ami szintén azt bizonyítja, hogy azokat információtárolásra - például mezőgazdasági termények összeírására - használták.