Lehet-e szellemi örökség egy kamikaze levele?

2014. február 6. 13:28

A szellemi kulturális örökség megőrzéséről szóló UNESCO-egyezményt 2003-ban fogadták el, erre azért volt szükség, mert a szervezet világörökségi egyezménye alapvetően az épített örökségre összpontosít. A szellemi világörökség az ősöktől örökölt hagyományokat, kifejezésmódokat - szóbeli hagyományokat, előadóművészeteket, társadalmi gyakorlatokat, ünnepi rítusokat, eseményeket, régi iparágak tudásanyagát tartalmazza.

A Japán Nemzeti Műsorszolgáltató, az NHK értesülései szerint a Kagosima prefektúrában található Minamikiusu városa kedden 333, a második világháborús kamikaze pilóták által hátrahagyott levelet terjeszt fel az UNESCO reprezentatív listájára. A város egykoron olyan bázisnak adott otthont, ahonnan a japán pilóták indultak el, hogy elsüllyesszék az amerikai hadihajókat. A pilóták több mint ezer levelet és több ezer fotót hagytak maguk után; a minamikiusui múzeumban 14 ezer ilyen emléket őriznek, amelyek közül 333-at fordítottak le angol nyelvre.

Japán egyik korábbi próbálkozása heves ellenérzéseket szült, miután a kormány megpróbálta felterjeszteni az UNESCO világörökségi listájára Kjúsút és Jamagucsit, ahol a gyarmati uralom idején a japán hatóságok koreaiak ezreit dolgoztatták kényszermunkásként. Jun Bjong Sze dél-koreai külügyminiszter kedden az UNESCO etikai elveivel ellentétesnek nevezte Tokió akkori lépését, ám a mostani felterjesztés sorsáról egyelőre nem lehet tudni.

A japán légierő öngyilkos - főként önkéntesekből álló - alakulatát, amely kamikaze néven vált híressé, 1944. október 21-én vetették be először a Fülöp-szigeteki Leyte-öbölben. Az öngyilkos támadások alapját a busidó adta, amelynek alapján egy harcos számára a hadifogság a legnagyobb megalázatást jelentette. A pilóták legfőbb célpontjai a repülőgép-hordozók voltak. A japánok több mint ötezer kamikaze repülőgépet tartalékoltak a Japán elleni amerikai támadás visszaverésére, s a háború alatt körülbelül 2500 bevetésre került sor.