Hollywoodi külsőt kapott a Stonehenge-i Férfi

2014. január 8. 13:18

Nagyszerű karácsonyi ajándékkal lepte meg az English Heritage a történelem és az őstörténet iránt rajongókat, miután december közepén végre megnyílt a Stonehenge új látogatóközpontja és múzeuma. A beruházás 27 millió fontot (9,5 milliárd forint) emésztett fel, a felújítás mellett új épületet emeltek két és fél kilométerre a kövektől. A központban a neolit korról láthatnak kiállítást a látogatók, akik ezután egy ősi - körmeneteknél használt - sétányon végiggyalogolva, vagy dzsip húzta vonattal közelíthetik meg Stonehenge-et.

Az English Heritage új látogatóközpontjába belépve a turista azonnal szembetalálja magát a kiállítás leglátványosabb elemével, azzal az emberrel, aki jó ötszáz évvel azelőtt élt, hogy a neolitikumkori épület első kövei a helyükre kerültek volna.

Bár első pillantásra valamelyik hollywoodi kosztümös film barbár szereplője ugorhat be róla, a "Stonehenge Man" egykor valóban élt, ugyanis arcát egy a közelben talált 5500 éves koponya nyomán sikerült rekonstruálni. A férfiről - akinek újratemetéséért a helyi érdekvédők továbbra is harcolnak - brit szakemberek a szigetország prehistorikus korszakának eddigi legélethűbb modelljét készítették el, sőt azt is bemutatták, hogyan élt és mit evett, a remények szerint pedig előbb-utóbb a Stonehenge eredetét is sikerül tisztázni általa.

A jó állapotban megőrzött csontvázat az 1860-as években fedezték fel. Az arcrekonstrukciót egy svéd szobrász, Oscar Nilsson végezte, aki a lelet fogazatának és csontjainak vizsgálatából szerzett információkat használta fel munkája során. Például a csontjainak hosszúsága, a csontváz tömege és kora - a férfi a feltételezések szerint 25-40 éves korában hunyt el - segített a bőr vastagságának megállapításában, valamint az izomzat megalkotásában.

A csontok elemzéséből kiderült, hogy a férfi izmos volt, ami persze - ismerve a neolitikus életformát - nem túl meglepő. A Stonehenge-i Férfi erőteljes maszkulin vonásokkal rendelkezett, például erős állkapocscsontja volt. "Szakállt is kellett hozzáadnom, mivel nem volt borotva akkoriban" - mondja Nilsson. Simon Mays, a Southamptoni Egyetem kutatója a csontvázleletből nem tudta megállapítani a férfi halálának okát; úgy véli, fertőző betegségben hunyhatott el, ám az túl gyorsan végzett vele ahhoz, hogy nyomot hagyjon a csontokon.

Alistair Pike a fogzománcmintákban a stroncium-izotópokat vizsgálta. A stroncium-izotópok aránya, amelyek a szilárd és folyékony táplálékból épülnek be, azon terület talajának izotóp-összetételével egyezik meg, ahol felserdült az adott személy. A mostani vizsgálatból kiderült, hogy a prehistorikus férfi a mai Wales területéről származott, s onnan vándorolt családjával 3 éves korában az angliai Wiltshire környékére. Ha ez bebizonyosodik, akkor feltehetően lehetett valamilyen kapcsolat közte és a Walesből származó kékkövek (bluestones), a Stonehenge legrégebbi elemei között. "A két közösség évszázadokon át kapcsolatban lehetett egymással" - fogalmazott Pike.

A Stonehenge-et három szakaszban építették az i.e. 3000 és i.e. 1600 között, továbbra is tisztázatlan célból. Egy közelmúltbeli vizsgálat eredményei azt sugallják, hogy a kőépítmény területe előkelő családok hatalmas temetkezési helyeként szolgálhatott nagyjából az i.e. 3000-től kezdődően. A régészek több tucat személy elhamvasztott csontjaira bukkantak és megállapították, hogy a földi maradványok egy részének helyét eredetileg lazurit jelezte.

Stonehenge I-et körülbelül 500 évig használták, azután elhagyták, területét benőtte a bozót. A második szakaszban emelt, a dél-angliai Wiltshire-ben ma is álló Stonehenge eredeti rendeltetési céljára vonatkozó elméletek közt szerepel, hogy a rejtélyes őskori kőtömbök egykor druida szentélyként szolgáltak, vagy obszervatóriumként használták csillagászati tanulmányokhoz, illetve gyógyító helyként építették Britannia korai lakói, akik hordákban járták a vidéket. (a további elméletekről erre a linkre kattintva olvashat).