Múlt-kor.hu

Múlt-kor bolt: Itt vásárolhatsz termékeinkből 》

A falu, ahol meg se halt Mao

2013. november 28. 08:55

Mikor Kína úgy döntött, szakít Mao örökségével és megkezdi a kapitalizmus óvatos kiépítésének első tétova lépéseit, Nancsiecun gyakorlatilag fellázadt. A falu - szembe menve az árral - a kollektivizmus szigete maradt, amelynek mindennapjaira a mai napig a kínai forradalmár-politikus elpusztíthatatlan szelleme telepszik rá.

<

Animációs film gyerekkoráról, soha nem látott kereslet szuvenírjei iránt és könyvének erőszakos ajánlása az iskolásoknak. Ha csak ezeket a legutóbbi eseményeket vesszük sorra, könnyen az a kép alakulhat ki az átlagos nyugati embernek Kínáról, hogy az amúgy nagyon is kézzel fogható Mao-kultusz térnyerése még a Kínai Népköztársaság alapítójának 1976-os halála után közel négy évtizeddel is töretlen a kontinensnyi méretű országban.

Ez a kép persze csalóka és félrevezető, Mao megítélése sokkal összetettebb még a legfelsőbb pártvezetés körében is. Po Hszi-laj csungkingi párttitkár hatalomból való kiebrudalása és meghurcolása például élesen rátapintott a maoizmus megosztó örökségére. A város 13 millió mobilelőfizetőjének Mao-idézeteket küldő, korábban üstökösként feltörő, de végül kegyvesztetté váló és életfogytig tartó szabadságvesztésre ítélt politikusának maoista, egyenlősítő tanait politikai fenyegetésnek látták a Politbüro konzervatív tagjai, így végül mennie kellett.

Ennél jóval egyszerűbb a képlet Nancsiecunban, Kína utolsó maoista településén. A Linjing megyében (Henan tartomány), Csengcsoutól 128 kilométerre délre, a Peking-Kanton vasútvonalon található faluban mintha megállt volna az idő - vagy éppen visszafelé halad. Minden reggel negyed hétkor Maót dicsőítő dalok zengik be az üres utcákat a lámpákra aggatott hangszórókból. Hatvan évvel ezelőtt ez még általános jelenség volt, városok és falvak egymásra licitálva sugározták az éterbe a felemelőnek szánt, patrióta indulókat. Mára azonban Nancsiecun egyedül maradt.

Nancsiecun igazi kuriózum, s mint ilyen, szívesen látja a nosztalgiára vágyó turistákat is. A falu "modern kori" története Mao halála után, az 1980-as években kezdődött, amikor a forradalmár örökösei elkezdték visszaszolgáltatni az állami földeket a parasztoknak. A helyieket azonban jobb belátásra bírták, így a parcellák közös tulajdonban maradtak: a "rebellis" Nancsiecun kollektivizálta mezőgazdálkodását és iparát, visszafordítva ezzel a történelem kerekét.

Ez talán nem túlzó megállapítás, lévén hogy a Teng Hsziao-ping által bevezetett reformok ennek éppen az ellenkezőjére törekedtek. Teng egyfajta "kínai típusú szocializmust" indított útjára, a gazdaságot pedig szocialista piacgazdaságként fogalmazta újra. Többek között engedélyezték a parasztoknak, hogy saját terményeik értékesítéséből pluszjövedelemhez jussanak, a földeket felparcellázták és a termelési eszközökkel együtt bérbe adták a családoknak, a tartományoknak és önkormányzatoknak pedig lehetővé tették, hogy olyan iparágba fektessenek be, amelyet helyi szinten a legjövedelmezőbbnek ítélnek.

Megérte kitartani Nancsiecunnak, a település hamarosan virágozni kezdett, a falusias szegénynegyedeket panelházak váltották fel. Az idelátogató először egy hagyományos kínai boltívvel találkozhat a falu határában, míg Nancsiecun grandiózus főterén igazi kommunista "Pantheont" rendeztek be: méretes szobrok és óriásposzterek láthatók Sztálinról, Leninről, Engelsről, Marxról - és persze Maóról. A falunak külön újsága és tévéadása van, amelyek szintén csordulásig vannak a Maóról szóló dicshimnuszokkal. Autó szinte egyáltalán nincs, néhány elektromos roller és háromkerekű teherautó jelzi, hogy a technológia szele valamelyest Nancsiecunt is meglegyintette. 

A háromezer lakosú Nancsiecun - a BBC helyszíni tudósítója szerint - tiszta, egyszerű, kissé zord hely, semmi nyoma a szinte kőhajításnyira levő "másik", a modern Kínának. A fizetés alacsony, havi 32 dollárnak megfelelő jüant kapnak kézhez a dolgozók, akik - már amennyiben tagjai a kommunának - akár ingyenesen is lakhatnak, ahogy a rezsiért és az oktatásért sem kell fizetni. A nancsiecuni gyárakban dolgozó több mint tízezer emigráns részben ugyanazon juttatásokra jogosult, mint a helyiek. Jelenleg 26 különféle vállalkozás van jelen a településen.

Nancsiecun újabban mint turistalátványosság próbálja újrapozícionálni magát Kína idegenforgalmi térképén. Nem véletlenül, hiszen évről évre mind többen akarnak beleszagolni a szocialista utópia eme kínai zárványának mindennapjaiba: a "maoista Disneylandben" külön turistaközpont fogadja az érdeklődőket, akik kétórás út alatt fedezhetik fel Nancsiecun látványosságait - és azt, ami nincs benne, mert, ugye, ettől lesz érdekesebb a falu.

Támogasd a Múlt-kor szerkesztőségét!

Miért támogassam a Múlt-kort?


	A falu, ahol meg se halt Mao

Aktuális számunkat keresse az újságárusoknál vagy fizessen elő itt!

2024. tavasz: Tróntól a Szentszékig

Ízelítő a Magazinból

További friss hírek

Legolvasottabb cikkeink

Facebook Twitter Tumblr

 

Váltás az asztali verzióra