Feláldozták hadifoglyaikat a mocsikák

2013. november 22. 18:37

A mocsikák dél-amerikai indiánok voltak, akik az Andok környékén, Peru észak-nyugati partvidékén az 1-7. század között leginkább a folyóvölgyek oázisaiban laktak. A 300 és 800 között virágzó (majd ezután rejtélyesen eltűnő) mocsika vagy mocse birodalomban – a mai Trujillo körül – 15 ezren élhettek. A nép, amely istenei engesztelésére az emberáldozattól sem riadt vissza, nem volt fejletlenebb, mint a majdnem ezer esztendővel később élő inkák.

A kutatók régóta vitatkoznak azon, hogy a mocsikák vajon az elit tagjait vagy a hadifoglyokat áldozták-e fel. A mostani felfedezés az utóbbi nézet képviselőinek álláspontját látszik erősíteni. "Hadifoglyoknak tűnnek" – nyilatkozta John Verano, a New Orleans-i Tulane Egyetem szakértője, a Journal of Archaeological Science következő számában közölt tanulmány társszerzője a Huacas de Moche-i leletekről.

A mai Trujillo melletti Huacas de Moche az egyik legnagyobb mocsika lelőhely a dél-amerikai ország területén. Az ősi halom területén eddig folyosókat, tereket (plaza) és templomokat azonosítottak. A mocsika indiánok számos agyagedényt, óriási, hadifoglyokat ábrázoló falakkal díszített agyaghalmokat és öntözőrendszereket hagytak az utókorra.

Eddig durván hetven olyan tetemet sikerült elkülöníteni, akiket a mocsikák feláldoztak. Verano szerint ez az emberáldozás gyakoriságát mutatja, s azt sugallja, hogy a mocsikák inkább a hadifoglyokat, s nem az előkelőket ölték meg, hogy isteneik kedvében járjanak. Ellenfeleiket előbb kíméletlenül lemészárolták, majd egy gödörben földelték el őket. Az emberáldozás ábrázolása amúgy gyakori elem a mocsika művészetben is, jellemzően összekötözött, meztelen férfiak kivégzése látható az ősi freskókon. Ezeken a papok és papnők olykor az áldozatok vérét tartalmazó serleget tartanak, amelyet a természetfeletti erőknek kínálnak fel. 

A mostani kutatás során a szakemberek összesen 34 áldozat maradványát vizsgálták meg; őket hevenyészett sírokba vagy gödörbe helyezték el - utóbbiak között voltak olyanok, akiknek a torkát elvágták, csontjaikat pedig összetörték. A J. Marla Toyne (Közép-floridai Egyetem) vezette csapat oxigénizotópos vizsgálatokat végzett a csontokon és a fogazaton, ez ugyanis megmutatja, hol éltek az áldozatok; a Huaca de Moche-i sírokban talált férfi előkelők mind odavalósiak voltak, mivel a kutatás szerint a helyi folyó vizéből ittak.

Huaca de Moche 600 körül élte fénykorát, ebben az időben 25 ezren éltek a területen. Huaca de Moche, azaz a Holtemplom vagy Holdszentély Huaca del Sollal együtt az ősi mocsika központ, Cerro Blanco része volt. A régészek két évtizede gyanítják, hogy egyes mocsika csoportoknak államalapító törekvéseik voltak, a déli, Huacas de Moche-i székhelyű mocsikák például agresszív expanzív politikát folytattak. Az új kutatás szerint a mocsika központok egymással versengtek a hatalomért és a természeti erőforrásokért, ami olykor háborúba torkollott. Néha egymás harcosait foglyul ejtették, akiket áldozati szertartás közepette gyilkoltak meg és mutattak be isteneiknek.