Beelőzte a pálma a rizst az ősi Kínában

2013. május 22. 16:45

A Leicesteri Egyetem és a Kínai Tudományos Akadémia szakértői által jegyzett és a PLoS One tudományos folyóiratban közölt tanulmány megjelenése előtt szinte semmit nem lehetett tudni a délkelet-kínai Hszincun régióban élők ősi táplálkozási szokásairól, köszönhetően annak, hogy a növényi maradványok teljesen elpusztultak a csapadékos, szubtrópusi időjárás következtében.

Azt a kutatók eddig is tudták, hogy a Jangce-folyó mentén sokkal később terjedt el a földművelés, mint Kína, illetve a világ többi részén: az első rizsszüretre valamikor időszámításunk előtt 2500 és 2000 között kerülhetett sor, amelyet követően a rizs a régió legfontosabb tápláléka lett. (És ma is az: a világ rizstermésének 70 százaléka származik Kína szubtropikus vidékéről.)

Hogy még többet megtudjanak Hszincun ősi lakóinak táplálkozási szokásairól, a kutatók egy új módszerhez folyamodtak. A szakembereknek sikerült az i.e. 3350-ból – tehát néhány száz évvel a rizstermesztés megkezdése előtti időkből – származó őrlőkövekből üledékeket kinyerniük. Az Egyesült Királyságban és Kínában végzett mintavételek meglepő eredményeket hoztak: a szakemberek arra számítottak, hogy helyben termesztett növények – vízigesztenye, lótusz, páfrány – keményítőmintáit mutatják ki, végül banán és más szubtrópusi növényekre bukkantak.

A törzsből kinyert, lisztként használt pálmakeményítő évezredeken át megbízható táplálékforrás volt a térségben. Ízre nem lehetett valami jó, és arra sincs elég bizonyíték, hogy az ősi időkben termesztették volna – azok a nomád törzsek fogyasztották, amelyek kimerítették egy terület növényzetét, így kénytelenek voltak továbbállni. Hszincun lakói azonban letelepedett életmódot folytattak, ami azt jelenti, hogy a pálmát a közelben termesztették – amely, bár a rizs egyeduralmát nem törte meg, több más élelemmel együtt mindig a rendelkezésükre állhatott.