Horthy katonái Rákosi Magyarországán
2013. április 24. 14:13
"A nyomozás során megállapítást nyert, hogy a gyanúsítottak erősen italos állapotban haladtak végig a vádbeli időben a falun, és ilyen állapotban énekelték a fenti nótát. Ezen tényállás azonban, figyelembe véve az eset kísérő körülményeit, valamint a gyanúsítottak osztályhelyzetét, az izgatás bűntettének tényálladéki elemeit nem merítik ki, és az eljárást a rendelkező rész értelmébe meg kellett szüntetni.”
Horthy Miklós katonái Rákosi Magyarországán – áll a címben. S valóban, Horthy Miklós katonáiról lesz szó a következőkben, persze nem szó szoros értelmében. Azaz, szó sincs arról, hogy netán új adatokkal szolgálnánk egy Rákosi-rendszerrel szembeni katonai szervezkedésről, amint deszantos egységek korszakra vonatkozó tevékenységéről sem tudunk beszámolni. Annyiban azonban feltétlenül megfelel a címnek a szóban forgó történet, hogy a nyolc szereplő valóban Horthy Miklós katonája volt, pontosabban az ő kormányzóságának ideje alatt volt katona, illetve második világháborús frontharcos.
Mindezen túl a címválasztás annyiban is indokolt, hogy e nyolcaknak az alcímben (Akik megúszták egy „fasiszta ének”eléneklését - a szerk.) jelzett meghurcoltatása, az egykoron oly kedvelt bakanóta, a „Horthy Miklós katonája vagyok” éneklése miatt következett be. Mivel e katonanóta 1951-ben ún. „fasiszta ének”-nek minősült, izgatás bűntette miatt indult ellenük eljárás. Maga a nyomozati eljárás két nappal az inkriminált eset után, 1951. március 1-én kezdődött.
Ekkor értesült ugyanis a fertőszentmiklósi rendőrőrs járőre Fertődön arról, hogy két nappal korábban, február 27-én, a Fertőszentmiklóson megejtett katonai nyilvántartásról hazatérő Tőzeggyár-majori vén bakák a községen áthaladva a szóban forgó katonanótát dalolták. A meggyanúsított nyolcakkal ugyanazon lovaskocsin utazó Pógyor Ferenc, aki vélhetően a többiektől eltérően korántsem volt annyira kapatos állapotban, többször figyelmeztette a dalos kedvű, egyúttal renitens társaságot, miszerint „azt a nótát nem szabad énekelni, de mivel nagyon boros állapotba voltak, nem hallgattak rá.”: Pógyor Ferenc vallomása szerint a „Horti Miklós katonája vagyok” című nótát kétszer is elénekelték.
Napjainkból visszatekintve, az utókor embere számára furcsa lehet, hogy e katonanóta éneklése büntetőeljárást vont maga után. Persze a korszakot ismerők számára ez korántsem annyira meglepő és érthetetlen. Mi több, a proletárdiktatúra legkeményebb, ideológiailag legvonalasabb időszaka, az ötvenes évek eleje kapcsán ismeretekkel rendelkezők számára inkább az lehet meglepő, hogy a nyolc gyanúsítottat a vádhatóság felmentette.
Azaz, az 1944–1945 előtti, hivatalosan fasisztának bélyegzett Horthy-kornak a nyilvánosság előtti, pozitív kontextusú megidézése, ha úgy vesszük, éltetése miatt a hatósági szervek ugyan megtették az első lépéseket (nyomozati eljárás, kihallgatások, büntetőeljárás), de képesek voltak a korrekcióra. Az eset ugyan a korabeli megítélés alapján könnyen államellenes izgatatásnak minősülhetett volna, de a vádhatóság két fő szempont figyelembe vétele miatt ettől eltekintetett: egyrészt a körülmények miatt, másrészt a gyanúsítottak társadalmi helyzete, vagyis korabeli terminust használva: osztályhelyzete miatt.
Tehát a vádhatóság egyrészt a gyanúsítottak erősen italos állapotával, illetve az esetet kísérő körülményekkel indokolta a büntetőeljárás megszüntetését. A borgőzös, ittas állapot ezek szerint itt enyhítő körülménynek számított, de elképzelhető, hogy azt is annak vette a vádhatóság, hogy a Tőzeggyár-majorból Fertőszentmiklósra berukkoló vén bakák aznap éppen a honvédségnél voltak ellenőrzésen. S mint ilyen, a sorozáshoz, toborzáshoz, vagy a bevonuláshoz kapcsolódó alkoholfogyasztás ezen alkalommal is rendeltetésszerűnek minősülhetett, mint ahogy a fokozottabb borfogyasztáshoz kapcsolódó kisebb túlkapások, kilengések is.
Az ezekben testet öltő férfi virtus részeként pedig még a Horthy Magyarországot, de legalábbis annak királyi honvédségét – az egyébként második világháborút kivétel nélkül megjárt gyanúsítottak részéről – megidéző dalolás is bocsánatosabb bűnnek tűnhetett, még ha a dorgálást nyilván nem kerülhették el. Nyilvánvalónak tűnik, hogy az alkohol mellett a Tőzeggyár-majori bakákat elsősorban épp a világháborús katonaemlékek ragadtatták a hatóság – s egypár helyi lakos - által kifogásolt katonanóta éneklésére, s nem pedig a tudatos politikai véleménynyilvánítás szándéka.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
