Hétköznapok Petrában

2012. november 8. 14:26

Petra 262 kilométerre fekszik Ammantól, Jordánia fővárosától. Hajdanán a nabateusok birodalmának volt a fővárosa, fénykorában csaknem 30 ezren lakták, de a római időkben, a nabateusok i.sz. 106-os felkelésének leverése után is virágzott. Jelentőségét az adta, hogy egy jelentős karavántút mentén helyezkedett el, s a tömjén- illetve mirhakereskedelem egyik meghatározó szereplője lett. A sziklába faragott, lenyűgöző palota- és templomhomlokzatok mögött csak kőbe vájt, sötét terek vannak, rendeltetésük még ma is ismeretlen.

A várost az i.sz. 747-es földrengés súlyosan megrongálta, s attól fogva több mint ezer évig el volt szigetelve a világtól, mígnem a svájci Johann Ludwig Burchhardt 1812-ben újra felfedezte. Utolsó lakóit, a pásztorkodásból élő beduinokat a jordán kormány az 1980-as évek közepén átköltöztette egy szomszédos településre. A sziklaváros azóta kizárólag turistalátványosság, 2007-ben a modern világ hét csodája közé választották.

Tom Parker (Észak-karolinai Állami Egyetem) és Megan Perry (Kelet-karolinai Egyetem) vezetésével most régészek, diákok és önkéntesek végeznek kutatásokat a területen, Petra egykori lakóinak, a nabateusok mindennapjait kutatva. Jelenleg az Északi Gerinc mentén folynak az ásatások, ahol az ötven, sziklába vájt aknasírban talált emberi maradványokból próbálják összerakni a helyiekkel kapcsolatos, eddig meglehetősen hiányosnak mondható képünket.

Ugyan a temetkezési helyek nagy részét az ókori sírrablók alaposan felforgatták, a 2012 nyarán folyó ásatási szezon során három sírból is előkerültek emberi maradványok, agyagedények, üvegek, kerámiavázák, olajlámpák, parfümös üvegek és egyéb tárgyi leletek. A római kori (i.sz. 2-4. század) leletek közül leomlott falak és a hozzájuk kapcsolódó maradványok kerültek napvilágra; a kutatók ezekről úgy gondolják, hogy minden bizonnyal a Petrát i.sz. 363-ban sújtó földrengés során dőltek össze.