Elveszett napló oldhatja meg Mona Lisa rejtélyét

2012. október 10. 09:45 MTI

A rejtélyekkel teli műtárgyvilágra jellemzően a 20. század elején élt brit műértő és gyűjtő, Hugh Blaker naplóinak mára nyomuk veszett, és a jelek szerint az a washingtoni cím sem létezett soha, ahová annak idején állítólag elküldték a feljegyzéseket. A dokumentumok segíthetnének visszakövetni a Mona Lisa ezen verziójának eredetét - mondta a Blaker-szakértőként is tevékenykedő professzor, Robert Meyrick.

Mint hozzátette, a naplók megerősíthetnék, hogy a világ leghíresebb, a párizsi Louvre-ban őrzött festményének úgynevezett Isleworth-változata valóban egy korábbi, felbecsülhetetlen értékű portréja Leonardo rejtélyesen mosolygó hölgyének. Blaker ugyan festőként sikertelen volt, ám kurátorként és műtárgykereskedőként kiváló érzékkel ismerte fel régi mesterek elveszett munkáit. 1913-ban talált rá és vásárolta meg a "fiatalabb Mona Lisát", amelyre - későbbi elmondása szerint - egy nemesember vidéki házában bukkant rá a nyugat-angliai Somerset megyében.

Biztos lévén a kép eredetiségében, Blaker saját isleworthi otthonában őrizte a festményt egészen 1936-ban bekövetkezett haláláig, amikor az alkotás testvére, Jane tulajdonába került. Az éles szemű kurátor azonban senkinek sem árulta el a festmény korábbi otthonának és gazdájának nevét. Meyrick, aki előadást is tartott az agglegény műértőről az alkotás genfi bemutatóján, jó ideje a rejtély megoldásán fáradozik, és eredményeit egy készülő Blaker-életrajzban kívánja felfedni.

"Úgy gondolom, hogy a részleteket biztosan leírta a naplóiban" - hangsúlyozta e-mail üzenetében, amelyet a walesi Aberystwyth Egyetemről küldött a Reuters hírügynökségnek. - A meglévő, rövid naplórészletek azonban nem adnak pontos útbaigazítást". Meyrick elmélete szerint a festményt a somerseti család egyik 18. századi felmenője szerezhette, egy, a fiatal brit nemesek körében akkoriban népszerű európai körutazás alkalmával.

Jane Blaker 1947-ben bekövetkezett halála után a festmény végül egy nemzetközi műtárgykereskedőhöz került, majd a következő negyven évet svájci bankok páncéltermeiben töltötte, egészen a múlt havi genfi bemutatóig, amelyet a Mona Lisa Foundation nevű zürichi alapítvány szervezett. A Leonardo-szakértő Alessandro Vezzosi akkor elismerően beszélt a kép minőségéről, ám további vizsgálatok hiányában tartózkodott attól, hogy az alkotást az 1519-ben elhunyt Leonardo munkájának ítélje. Néhány, a bemutatótól távol maradó szakértő, köztük az Oxfordi Egyetemen oktató Martin Kemp, azonban szegényes másolatnak nevezte a festményt.

Meyrick szerint a szakértők között kirobbant vita is jelzi a naplók jelentőségét. Hugh Blaker halála után feljegyzései barátjához, a festő Murray Urquharthoz kerültek. 1972-ben bekövetkezett halála előtt a férfi elmondta, hogy Blaker 1931 előtti naplóit elküldte egy Charles Woods nevű kutatónak, aki szerette volna megnézni a feljegyzéseket. Meyrick szerint azonban az Urquhart által megadott washingtoni cím soha nem létezett, Woodsnak pedig nyoma sincsen.

Még 2010-ben, válaszként a Meyrick honlapján szereplő felhívásra, a szakember kézhez kapta Blaker utolsó öt évének naplóit, amelyekre egy család bukkant rá évekkel azelőtt a Londontól keletre fekvő Gravesend ószeresboltjában. "Vajon az összes dokumentum szemétként végezte, vagy a korai feljegyzések valóban eljutottak Washingtonba?" - tette fel a kérdést a szakember, aki szerint talán soha nem sikerül kideríteni az igazságot, ám ő továbbra is annak felderítésére törekszik.