Kína Hérodotosza

2012. október 9. 18:43

A kínai népnek Sze-ma Csien volt az első és egyesek szerint legnagyobb történetírója. Kétezer évet kell visszamennünk az időben: i. e. 99-ben járunk, abban az évben, amikor Kína északi határán a császári csapatok megadták magukat a barbárok seregeinek. A hír sokként érte Kínát, a császár tombolt.

Egy udvari ember azonban szembeszállt az udvari etikettel, s így szólt a barbárok által legyőzött tábornokról: „Sok híres győzelmet köszönhetünk ennek az értékes embernek, aki messze felülmúlja az átlagot, miközben az udvaroncok, akik kizárólag önmagukkal törődnek, kiemelik egy hibáját. Szomorú, hogy ezt kell látnom” – írta a barátjának címzett levelében.

A tábornokot a kapitulálás miatt árulással vádolták, csakúgy mint Sze-ma Csient, aki szóban megvédelmezte a tisztet. „Egy barátom sem jött el támogatásáról biztosítani, egy ismerősöm sem szólt egy jó szót sem a nevemben” – írta. Eljött a kihallgatás napja, amelynek végén választás elé állították fogvatartói a történetírót: halál vagy kasztrálás.

Kortársai előtt a halál volt az egyetlen választási lehetőség, azonban Sze-ma Csien távolabbra látott, mint az i. e. 1. századi kínai társadalom, ugyanis a történetíró az utókornak szánta írását. Sze-ma Csien édesapja szintén udvari történetíró volt, aki nagy történeti mű írásába fogott. Betegágyán könnyek között ígéretet vett fiától, hogy befejezi megkezdett alkotását. Így Csien a kasztrációt választotta. „Ha az elvárt utat követtem volna, miben különbözött volna az életem egy egyszerű állatétól? Az embernek csak egy halála van” – írta. Csien sem leveleiben, sem önéletrajzában nem volt hajlandó elmesélni a kasztrálás horrorisztikus élményét.

Csien sohasem heverte ki a megaláztatást. „Nézem magamat: gonosz lélek egy megcsonkított testben, valahányszor a szégyenemre gondolok, elönt a verejték” – írta. Azt viszont büszkén említette, hogy az áldozat eredményeképpen létrejött A történetíró feljegyzései című eljutott a legtöbb kínai városba.

A Sárga Császár ideje és Vu császár közt eltelt több mint két évezredet felölelő munka minden idők egyik legnagyobb összefoglaló történeti műve. Kína Hérodotosza alkotásának egyik legnagyobb erénye, hogy nem a császároknak való hízelgés jegyében fogant. Csou császárról írt jellemzése jól jellemzi a történetíró nem behódoló, reális stílusát: „Csou utasításai élesek voltak, fizikai erejével kitűnt a többi ember közül, úgy vélte, mindenki az ő szolgálója. Szerette a bor okozta féktelen örömet és a nőket. Gyakran rendezett orgiákat, amelyek során meztelen férfiak és nők vették üldözőbe egymást a sötét erdőben.”

Frances Wood, a British Museum kínai kollekciójának kurátora elmondta: Sze-ma Csien úgy gondolta, hogy a történelem egyik célja az uralkodók tanítása. A kínai kormányok azonban legitimációs eszközként tekintettek rá - fűzte hozzá a kutató.

Kína legnagyobb történetírójának halála után leánya saját biztonságát kockáztatva rejtette el apja titkos történetét. Két császárral később unokája pedig még nagyobb kockázatot vállalt azzal, hogy napvilágra hozta a könyvet - az utókor legnagyobb örömére.