Bözödi György

2012. május 31. 10:00

A Jakab György néven született Bözödi Kolozsváron érettségizett, ezt követően teológiát, majd jogot és bölcsészetet hallgatott. Újságíróként az Ellenzék és a Keleti Újság című lapoknál dolgozott; utóbbiban már 19 éves korában leközölték irodalmi műveit. Székely származásúként kötelességének érezte, hogy a székelység reális, valóságos arcát feltárja, s történelmét a korábbi mítoszoktól megtisztítsa. Az elavult forrásokra alapuló székely történelemfelfogás helyett több, új alapokra helyezett, dokumentált tanulmányban tárta fel népe múltjának és jelenének társadalmi és gazdasági mozzanatait. A Székely bánja című 1938-as műve a két világháború közötti időszak falukutatói mozgalmához kapcsolható.

A második világégés végéig igen sok sajtóorgánumnál megfordult, tagja volt a kolozsvári Hitel, a Pásztortűz, az Erdélyi Helikon, a Korunk és a Kelet Népe szerkesztőségének is, a Termés című folyóiratnak pedig egyik alapító tagja lett.

A székelység történetének elemzéséhez hasonlóan a paraszti élet bemutatására való céljait is a hitelesség határozta meg. Első, ilyen irányú regénye a Nyugtalan pásztorok volt. Több tucat faluban folytatott kutatásai során megismerkedett az igen zárt világú kisebbségi értelmiségi réteggel is, amelynek életútját a Romlás című regényében tárta fel. A folklórkutatásba is bekapcsolódott, amikor szülőfaluja-béli pásztor, Bágyi János népmeséit dolgozta fel Az eszös gyermök című művében.

Kedvelte az erdélyi népi felkelések témakörét is, így tanulmányozta a már említett 1562-es János Zsigmond elleni székely lázadást és az 1848-as forradalom és szabadságharc erdélyi eseményeit is. Leginkább Gábor Áron szerepe mozgatta meg fantáziáját, jellemrajzot írt az ágyúöntőről és a máramarosi fegyvergyártás kérdéseit is boncolgatni kezdte az 1970-es évek elején.

A második világháború után méltánytalanul a háttérbe szorították, s mindössze három könyve jelenhetett meg. A székelység múltját és jelenét feltáró Bözödi György nem illett bele az 1940-es évek végi kommunista fordulat képébe, így antiszemitizmussal vádolták, s gyakori házkutatásokat kellett átélnie a székely írónak. 1979-es Nap és árnyék című verseskötete után már költőként is számon tartották, aki műfordításaival a román irodalom népszerűsítésében is kitűnt.

Főbb művei: Székely emberek, zsidó istenek (Kolozsvár, 1935); Székely bánja (Kolozsvár, 1938 és Bp. 1939); Romlás I-II. (Bp. 1940); Nyugtalan pásztorok (Bp. 1942); A tréfás farkas (Bágyi János meséi), Bp. 1942, 1943); Székelyek (Bp. 1943); Repedt csupor (Bp. 1944); Erdély szabadságharca (1848-49 a hivatalos iratok, levelek és hírlapok tükrében) (Kolozsvár, 1945); Rebi néni feltámadása (Kolozsvár, 1945); Eladó temető (Sepsiszentgyörgy 1945); Hazafelé (Marosvásárhely, 1958); Az eszös gyermök (1958); Nap és árnyék (1979).

Fordításkötetei: V. Em. Galan: Baragán I. (1956) és II. (1961); Zaharia Stancu: Vérebek (1957); Szegény ember okos leánya (Bp. 1957); Liviu Rebreanu: Akasztottak erdeje (Marosvásárhely, 1957); Román népmesék (1958); Cezar Petrescu: Főváros (1963).