Germanus Gyula

2012. október 29. 12:23

Az 1884-es születésű Germanus Gyula Budapesten látta meg a napvilágot egy bőrkereskedői családban. A latinul és ógörögül is tanuló, francia és német nyelvű történeti munkákat eredetiben olvasó nebuló érdeklődése hamar a keleti tanulmányok felé fordult a német nyelvű, Gartenlaube című folyóiratban megjelenő arab országbeli életképet ábrázoló fametszet mély benyomásának köszönhetően.

Törökül, perzsául és arabul kezdett tanulni. Apját, aki nem nézte jó szemmel fia legújabb hóbortját, a híres Ázsia-kutató Vámbéry Ármin győzte meg, hogy gyermeke egy igazi tehetség. Ezt követően Germanus beiratkozott Budapesti Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karára történelem-latin szakra. 1903-ban törökországi útja során bekapcsolódott a reformokat követelő, s a szultán uralmát megdönteni igyekvő ifjútörök mozgalomba. Bár elfogták és halálra ítélték, sikerült megmenekülnie.

1907-ben bölcsészdoktori címet szerzett török és arab nyelvből, valamint ókori világtörténelemből. Budapest mellett Bécsben, Lipcsében és Londonban is tanult. 1908-tól a londoni British Museum munkatársa. 1912-ben hazatért, s a Magyar Királyi Keleti Akadémia nyelvtanítójaként tevékenykedett, s török és arab nyelvet tanított. Az első világháború évei alatt török nyelvtudása miatt a miniszterelnökségen dolgozott, s ismét Törökországban járt, ahol megismerkedett a későbbi Török Köztársaság első elnökével, Kemal Musztafa pasával.

A háború után ismét tanított, majd 1928-ban felkérték az indiai szantiniketáni egyetem iszlám tanszékének megszervezésére, amely három éves ázsiai tartózkodást jelentett. Ekkortól az iszlám tanai szerint élt, ám sosem felejtette el gyökereit, s ruhája alatt mindig egy magyar zászlót hordott. 1935-ben az első európaiak egyikeként végezte el a mekkai zarándoklatot. Az utazás élményeit az Allah Akbar című könyvében jegyezte le.

A ’30-as évek végén ismét a Közel-Keletre ment. A második világháború idején Egyiptomban „gyanús” neve miatt kémkedés vádjával letartóztatták, hazatérve pedig zsidó származása miatt sárga csillagot kellett viselnie. Felesége nem tudta feldolgozni a háború borzalmait, s öngyilkos lett. A tragédia hatására Germanus egy időre abbahagyta munkáját. A ’40-es évek végén megismerkedett Kajári Katóval, aki nemcsak odaadó társa, de tanítványa is lett.

1945 után folytatta kutatásait, azonban évekig tartó tanulmányutakra már nem vállalkozott, ám többször elutazott arab országokba. 83 éves korában ismét elzarándokolt iszlám hitre tért feleségével Mekkába. Az 1958 és 1966 között országgyűlési képviselőséget is vállaló Germanus 56 éven át tanította a török, perzsa és arab nyelvet. 1966-os közel-keleti előadássorozatának állomásain mindenhol hatalmas tisztelettel és szeretettel fogadták őt az állami és a tudományos vezetők egyaránt.

Élete során megismerkedett Gandhival, Nehruval, Nasszerrel és Arábiai Lawrence-szel is. A magyar nyelvzseni a három nyelv mellett azeriül, angolul, németül, olaszul, franciául és spanyolul is beszélt. 1979-es halála után mohamedán szertartás szerint helyezték végső nyugalomra a Farkasréti temetőben.

Főbb művei:

• Evlija Cselebi a XVII. századi törökországi céhekről, 1907.
• Az oszmán állam megalakulása, 1921.
• Gondolatok Gül Baba sírjánál, 1928.
• Modern Movements in Islam, Calcutta, 1932.
• Allah Akbar!, 1936.
• Az arab szellemiség megújhodása, 1944.
• Causes of the Decline of Islamic Peoples, Lahore, 1953.
• A félhold fakó fényében, 1957.
• Az arab irodalom története, 1962.
• Ibn Khaldoun, the Philosopher, Lahore, 1967.
• Kelet varázsa, 1975