Csapodi Csaba

2012. június 29. 09:17

Csapodi Csaba az elismert szemészprofesszor, Csapodi István nyolcadik gyermekeként látta meg a napvilágot a Magyar Királyság székesfővárosában. Fiatal korától érdekelték a könyvek, érettségi után a Pázmány Péter Egyetemre jelentkezett, ahol földrajz és történelem szakon végzett. Bécsbe került ösztöndíjasként, ahol levéltári kutatásokat végzett, ezt követően 1934-ben az Országos Széchényi Könyvtárban, majd az Országos Magyar Történeti Múzeumban vállalt állást.

A Teleki Pál Tudományos Intézet Magyar Történettudományi Intézetének munkatársa volt annak egész fennállása alatt (1942-1949). Kutatásának fő szakterülete az újkori magyar gazdaság és művelődéstörténet.

1946-ban a budapesti egyetem bölcsészettudományi karának magántanárává nevezték ki, azonban csak 1984-től lehetett címzetes egyetemi tanár. A katolikus történészek nemzedékéhez tartozó Csapodit ereje teljében és alkotói lendületének csúcsán talált a kommunista fordulat, aminek következtében egyértelműen a háttérbe került. 1948-ig a katolikus történetírók munkaközösségének is tagja volt, és a budapesti Actio Catholica kulturális és sajtóosztályának elnöki tisztét töltötte be.

A kommunista fordulatot követően több könyvtárnál is dolgozott: az OSZK-ban, az Egyetemi Könyvtárban, az Országos Könyvtári Központban, majd a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtárába került, ahonnan 1975-ben ment nyugdíjba.

Kutatásokkal telt és a könyvtárakban eltöltött hosszú idő következtében a könyvtári kérdések egyik fő szakértője lett, számos műve jelent meg a témával kapcsolatban. Egyik legfontosabb kutatási területe a Corvina-könyvtár és a Korvinák voltak. Külföldi útjainak nagy részét is arra használta fel, hogy új Korvinákat fedezzen fel és – lehetőség szerint – hozzon haza.

Az 1970-es években kandidátusi és a tudományok doktora fokozatot is megszerezte. Több fontos tudós társaság is a tagjává választotta, például a Magyar Tudományos Akadémia több munkabizottsága, az Országos Könyvtárügyi Tanács vagy a Középkori Munkabizottság, melynek később társelnöke lett. 1993-ban fáradhatatlan munkájának elismeréséül megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjét.

Főbb művei:

• Eszterházy Miklós nádor 1583-1645. (1930)
• 1942 A magyar barokk.
• Bars megye verebélyi járásának nemzetiségi viszonyai az újkorban, A Magyar Történettudományi Intézet évkönyve. (1942)
• Világtörténelem a francia forradalomtól napjainkig. (1945)
• Kéziratok katalogizálása (1958) (szerk.)
• Bibliotheca Corviniana. Budapest. (tsz. Csapodiné Gárdonyi Klára) (1967-1990)
• The Corvinian Library. History and Stock (1973)
• A Janus Pannonius-szöveghagyomány (1981)
• Magyar könyvtártörténet (1985)