Hajtóvadászat a fasisztának bélyegzett könyvek ellen

2011. november 22. 11:41

Az 1945 és 1946 között történt könyvbegyűjtés és -bezúzás nem egyedülálló a 20. századi Magyarország történetében. Nem sokkal az ország német megszállása után, 1944. április 30-án jelent meg a 10.800/1944. számú rendelet a „magyar szellemi életnek a zsidó szerzők írói műveitől való megóvása" tárgyában. A rendelet értelmében, a mellékletben felsorolt szerzők műveit a könyvtárakból ki kell vonni, a kivont dokumentumokról jegyzéket kell készíteni, és azt Kolozsváry-Borcsa Mihálynak, a sajtóügyek kormánybiztosának be kellett mutatni. Ezután a jegyzéken szereplő könyveket 1944. június 15-ig össze kellett gyűjteni, majd ezt követően bezúzatni.

Néhány hónap elteltével a Dálnoki Miklós Béla vezette Ideiglenes Nemzeti Kormány által 1945. január 20-án, Moszkvában megkötött fegyverszüneti egyezmény 16. pontja értelmében a folyóiratok, könyvek kiadása, behozatala és terjesztése Magyarországon csak és kizárólag a Szövetséges Ellenőrző Bizottság (SzEB) előzetes engedélyével történhetett.

Néhány napra rá, a február 9-én tartott minisztertanácsi ülésen a kommunista pártot képviselő Nagy Imre vetette fel, hogy a fegyverszüneti egyezményben rögzítetteket ki kellene terjeszteni a magányszemélyekre is. Ezt Dálnoki el is fogadta, de azzal a megszorítással, hogy ebben az esetben egy jegyzék összeállításra lesz szükség, amely alapján a begyűjtendő és bezúzandó könyveket azonosítani lehet. A terv ellen Vásáry István pénzügyminiszter szólalt fel, miszerint ezzel a háború miatt megviselt lakosságot újabb kellemetlenségeknek teszik ki, nem is beszélve a rosszindulatú feljelentésekről, a minisztertanács végül is elfogadta Nagy indítványát, azzal a megjegyzéssel, hogy ez túlmutat a fegyverszüneti egyezményben foglaltakon.

Február 26-án jelenik meg az „Ideiglenes Nemzeti Kormány 530/1945. M. E. számú rendelete a fasiszta szellemű és szovjetellenes sajtótermékek megsemmisítéséről”. A rendelet alapján a könyvnyomdák, könyvkiadó-vállalatok, könyvkereskedők, könyvtárak valamint magánszemélyek birtokában lévő minden fasiszta, antidemokratikus és szovjetellenes sajtóterméket – nyelvtől függetlenül – meg kellett semmisíteni. A végrehajtásra 15 napos határidőt szabott meg a kormány, ennyi idő állt a rendelkezésre ahhoz, hogy a törvényhatóság első tisztje által meghatározott gyűjtőhelyre szállítsák a könyveket.

Április 23-án, az Ideiglenes Nemzeti Kormány által kiadott 1.330/1945. M. E. számú rendelet, amely az 530/1945. M. E. rendelet végrehajtásáról intézkedik.

Április 28-án a Miniszterelnökség Sajtóosztályának felügyelete alatt, Faust Imre vezetésével megalakult a húsz tagú Fasiszta Sajtótermékek Jegyzékét összeállító Bizottság, amely aztán összeállította a négy kötetes, A fasiszta, szovjetellenes és antidemokratikus sajtótermékek jegyzékét (Index), aminek alapján az 530/1945. M. E. rendeletet végre kell hajtani.

A kormány meg is kezdi a begyűjtéseket, de igazán látványos eredményeken nem érnek el, mert nem is igazán foglalkoznak a dologgal, és ahol lehet, el is szabotálják ezt. Ez feltűnt a SzEB-et irányító szovjet parancsnokságnak is, azonban az őszi választások miatt nem igazán szorgalmazták a munka meggyorsítását. Nem úgy 1946. márciusában, amikor a magyar rendőrség, a szovjet tisztek hathatós közreműködésével, újra megkezdi az Indexben található sajtótermékek begyűjtését, immár sokkal hatékonyabban.

1946. március első napjaiban azonban a SzEB (vagyis inkább a szovjet parancsnokság) újra felhozza a könyvek begyűjtését. A SzEB által összehívott értekezleten a magyar fél igyekszik meggyőzni a szovjeteket képviselő Beljanov őrnagyot arról, hogy a munka jól halad, és a magyar kormány eleget tesz a fegyverszüneti egyezményben rögzített kötelezettségeinek. Azonban ez nem győzte meg a szovjet félt, és keményebb fellépésre ösztönözte a magyar hatóságokat.

A magánszemélyek birtokában lévő könyvek begyűjtését most már nem iskolásokkal végeztetik, hanem párt- és társadalmi szervezetek, valamint a rendőrséget is bevonják ebbe, mégpedig állandósuló házkutatásokkal, amelyek eredményességéről tíznaponként kötelesek jelentést tenni, és a beszolgáltatást megtagadókkal a törvény teljes szigorát kell érvényesíteni.

Az Országos Könyvtári Központ iratai között talált rendőrségi jegyzőkönyvekből megtudható, hogy milyen könyveket koboztak el, azokat hova szállították el, és hogy a könyveket rejtegetők milyen büntetéseket kaptak. Azonban az nem derül ki a jegyzőkönyvből, hogy a vádlottakat milyen módon kutatták fel, vagy hogy kerültek a hatóság látóterébe, úgyhogy ezt csak kikövetkeztetni lehet. Egy személy esetében nyilvánvaló, hogy mi vezetett a lebukásához: Pap Gábor ugyanis Adolf Hitler Mein Kampfját bevitte a gimnáziumba, és nyilvánvalóan így értesült a hatóság erről. Révai Mór Jánosné esete is egyértelmű, hiszen Révai Mór Jánosnak, a híres könyvkiadónak, írónak és volt országgyűlési képviselőnek az özvegye volt, akiről a hatóság okkal feltételezhette, hogy rendszerellenes könyveket „rejtegethet”.

Érdekesség még, hogy bár a könyvbegyűjtések 1946-ban befejeződtek, a rendőrségi jegyzőkönyvek 1948 és 1949 között keletkeztek, tehát okunk van feltételezni, hogy a lakosság elleni razziák jóval tovább tartottak, mint az intézmények ellenei támadások.

A teljes cikk a Magyar Országos Levéltár honlapján található.