Megosztja az Egyesült Királyság tagországait a közös futballválogatott ötlete

2011. szeptember 21. 09:04 The New York Times

Több probléma is felmerül, ha a jövőre esedékes londoni olimpiára készülő szigetországi delegáció labdarúgó-válogatottjának összeállítása kerül szóba. Először is: nincs olyan, hogy brit futballcsapat. Ott, ahol a sport iránti szenvedélyt vérre menő regionális és politikai ellentétek fűtik, az államalkotó nemzetek külön-külön versenyeznek: külön Anglia, külön Wales és Skócia, illetve Észak-Írország.

Az egyes labdarúgó szövetségek nem csaptak nagy lármát amiatt, hogy játékosaik az ősi rivális, Anglia oldalán vesznek részt a jövőre esedékes londoni olimpia futballtornáján. Ugyan mindannyian megígérték, hogy nem gördítenek akadályt a részvétel elé, a nem hivatalos fórumokon mindent bevetnek a „közös” ügy megfúrása érdekében, s megpróbálják lebeszélni a játékosokat a szereplésről.

A skótok, a walesiek és az észak-írek is felkapták a fejüket, amikor a Brit Olimpiai Szövetség júniusban büszkén bejelentette, hogy „történelmi egyezségre” jutott a felekkel, s Team GB néven jövőre közös férfi és női válogatottat indít Londonban. „Meg kell védenünk identitásunkat, nem érdekünk a részvétel” – összegezte a skótok álláspontját Stewart Regan szövetségi elnök. Az angol szövetség (FA) azonban eltökélt, s gőzerővel folyik a szervezés.

„Mivel az olimpia jövőre Londonban lesz, a labdarúgás pedig nemzeti identitásunk része, igazi paródia lenne, ha nem tudnánk összehozni egy válogatottat” – mondta Scott Field, az FA szóvivője. „Ez olyan, mintha Kanadának nem lenne hokicsapata a téli olimpián” – tette hozzá.

A modern labdarúgás Angliában kezdődött, majdnem százötven esztendeje, 1863-ban. Mivel a brit birodalom hatalmas kiterjedésű volt, a futball a világ számos pontjára eljutott, s a legnépszerűbb sporttá nőtte ki magát. Nagy-Britannia azonban több mint fél évszázadig nem vett részt az olimpiai küzdelmek labdarúgó tornáin, a hetvenes évektől kezdve pedig meg se próbálta kvalifikálni magát.

Miközben a Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) tagjai között csak Nagy-Britannia szerepel, addig a FIFA Anglia mellett Walest, Észak-Írországot és Skóciát is külön csapatként ismeri el – s pontosan ebből adódnak az ellentétek is. A szövetségek szerint ugyanis a NOB döntése utat nyithat a FIFA hasonló, számukra kedvezőtlen döntése előtt, és a világ-, illetve Európa-bajnokságokon egy válogatottba olvasztanák őket. A FIFA nyíltan kiállt korábbi döntése mellett, de még ez se győzött meg mindenkit.

Kívülről igen nehéznek tűnik felfogni ennek jelentőségét. Walesnek és Észak-Írországnak külön törvényhozása van, ráadásul a skót parlamentet most az a Skót Nemzeti Párt irányítja, amely nyíltan az elszakadásért küzd. A skót-angol ellentét olyan mélyen húzódik, hogy amikor Anglia csapata világeseményen szerepel, a skótoknak mindegy, hogy ki az ellenfél, nekik szurkolnak.

A szövetségeknek ugyan nincs jogi eszközük megakadályozni a sportolók egy válogatottban való szerepeltetését, de nem hivatalos formában mindent megtesznek azért, hogy eltérítsék őket szándékuktól. „Felhívták rá a figyelmünket, hogy véssük a játékosok eszébe: nem részesülnek pozitív fogadtatásban a skót szurkolók részéről” – jelentette ki Clare Bodel, a skót futballszövetség szóvivője.

A kezdeményezés magukat a sportolókat is megosztja. A leghíresebb női skót futballista, Julie Fleeting például kategorikusan elzárkózott a lehetőség elől, de Aaron Ramsey walesi kapitány, az Arsenal középpályása és csapattársa, a tavaly berobbanó tottenhami Gareth Bale is nyitottnak bizonyult, csakúgy, mint David Beckham. Bale szerint a kiscsapatoknak esélyük sincs kvalifikálni magukat a nagyobb világeseményekre, Walesnek ez mindössze egy ízben, az 1958-as világbajnokságon sikerült. A skótok viszont nemzeti ügyet csinálnak a kérdésből, s még sokan emlékeznek 1967-re, amikor egy évvel az angolok világbajnoki címe után a Wembeyben, idegenben győzték le az ősellenséget.