Római mozaikokkal mentik a Földközi-tenger ragadozó halait
2011. szeptember 16. 11:12 Discovery News
Az olasz biológusok római mozaikokból rekonstruálták a barna fűrészessügér múltját; a szokatlan projekt célja a veszélyeztetett halfaj védelme.
A barna fűrészessügér (Epinephelus marginatus) egy nagy, hosszú élettartamú, lassan növekvő halféle, amely megtalálható a Földközi-tengeren, Afrika nyugati partjainál valamint Brazília vizein. Hosszú időn át halászták, a régészek csontjait még a több mint 100 ezer éves emberi lakóhelyeken is megtalálták. A halfajállomány azonban az utóbbi évtizedekben megtizedelődött, ezért felkerült a veszélyeztetett fajok listájára.
A szakembereknek így a kihalás szélén álló állatfajták védelme érdekében számos tényezőt kell megvizsgálniuk, valamint össze kell hasonlítaniuk a nem védett területeket és a halászattól megkímélt részeket. „De az ilyen védett tengeri területek túl kicsik és túl kevés ideje védettek ahhoz, hogy információt szolgáltassanak a hajdani viszonyokról” - jelezte tanulmányában Paolo Guidetti, a Salentói Egyetem munkatársa és kollégája, Fiorenza Micheli a Stanford Egyetem Hopkins tengeri állomásának kutatója. A szerzőpáros cikkét a Frontiers in Ecology and the Environment szaklapban publikálta.
A két kutató a halfaj egykori állományának rekonstruálása érdekében az antik művészetet hívta segítségül, ezért több száz egyiptomi, etruszk és görög képi ábrázolást vizsgáltak meg. A kört végül leszűkítették 23 mozaikra, ezek közül tíz, az i.sz. 1. és 5. század között készült alkotáson nagyméretűnek ábrázolják a barna fűrészessügéreket. Az ősi rómaiak olyan szörnyekként tekintettek a halakra, amelyek képesek akár a halászt is megenni; mindez a tuniszi Bardo egyik mozaikján is visszatükröződik.
A római ábrázolásokból kiderült, hogy régen a barna fűrészessügér a parthoz közeli alacsony vizekben is előfordult, ezért a halászok hajójukról rudakkal és hálókkal fogták el a pórul járt példányokat. A római szerzők, mint Ovidius és idősebb Plinius beszámoltak arról, hogy a halat sekély vizekben kapták el. A kutatók értékelése szerint az ókori mozaikokból egyértelműen kiderül: a Földközi-tenger sekélyebb vizeinek ökoszisztémája elvesztett egy csúcsragadozót.
Mára a nem mély vizekben szinte megtalálhatatlan a barna fűrészessügér. A kutatók azonban beszámoltak arról, hogy a védett területeken növekedésnek indult a populáció, és megkezdődött a visszatelepedés az alacsony vízállású térségekbe is. A halászati tilalom alatt álló részeken nagyobb a halállomány és az egyes példányok mérete is.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
