Mi volna, ha megismétlődne 2001. szeptember 11-e?

2011. szeptember 1. 09:28 MTI

Az elmúlt évtizedben született, komoly szerkezeti változásokra vonatkozó javaslatok ellenére épületek ezrei maradtak sebezhetők - mondják a szakértők -, mivel a meglévő szerkezetek átalakítása túl sokba kerül, a városok és az államok pedig csak lassan vezetik be az új épületekre vonatkozó szigorú szabályokat. Más, kevésbé alapvető változtatásokban is más országok után kullog az Egyesült Államok, például abban, hogy a lifteket alkalmassá tegyék evakuálásra.

"Csak annyit tehetünk, amennyit a lobbisták, politikusok és hivatalnokok megengednek" - mondta az AP hírügynökségnek Monica Gabrielle, akinek a férje a tíz évvel ezelőtti támadásban halt meg. A katasztrófa után létrejött, Kampány a Felhőkarcolók biztonságáért nevű szervezet társelnöke úgy látja, hogy "minél távolabb kerülünk az eseményektől, az ember annál önelégültebbé válik."

A megerősített biztonságról elhangzott nyilatkozatok ellenére még nagyon sokat kellene tenni a 300 méteres vagy annál magasabb épületek biztonságáért. Kimondatlanul, de alátámasztotta ezt Donald Trump pénzember is, amikor úgy döntött, hogy chicagói felhőkarcolója ne legyen olyan magas, mint a Willis-torony, ugyanis nem akarta, hogy célponttá váljon.

Ami magukat a felhőkarcolókat illeti, bár szeptember 11-e után sokat beszéltek arról, hogy ellenállóbbá kell építeni őket, a menekülést pedig megkönnyíteni vészhelyzet esetén, az ehhez szükséges szerkezeti munkák vagy túl drágának, vagy egyszerűen kivitelezhetetlennek bizonyultak. "Nem tudok egyetlen olyan épületről sem, amely szerkezeti átalakításon ment volna keresztül annak érdekében, hogy ellenálljon egy összehangolt, a szeptember 11-eihez hasonló támadásnak" - közölte Adrian Smith építész, a chicagói Trump International Hotel and Tower és a dubai Burdzs Kalifa (jelenleg a világ legmagasabb épülete) tervezője.

Néhány intézkedés azonban történt azért, hogy az új épületek biztonságosabbak legyenek. A nemzetközi épületbiztonsági bizottság például negyven építési szabály megváltoztatását javasolta. Egyebek között szélesebb lépcsőházakat indítványozott, hogy a tűzoltók akkor is feljussanak az épületekbe, amikor folyik azok kiürítése, és a bent tartózkodók lefelé áramlanak a lépcsőkön. "Ezek azonban csak ajánlások, nem kötelezőek, és a városi hatóságok azt és annyit fogadnak el belőlük, amit és amennyit akarnak" - jegyezte meg Steve Daggers, a testület szóvivője.

Chicagóban előírták azt is, hogy a magas épületeknek rendelkezniük kell a városi hatóságokhoz is benyújtott kiürítési tervvel, a legmagasabb épületek alaprajzát pedig át kell adni a tűzoltóságnak, hogy ha ott akad dolguk, a tűzoltók pontosan ismerjék a helyhelyszínt. A magasépületekben lakók és dolgozók azt mondják, hogy a kiürítési gyakorlatok mára rendszeressé váltak, holott 2001. szeptember 11. előtt ritkán vagy egyáltalán nem fordultak elő.

Sok épületbe nehezebbé vált a bejutás. Közvetlenül a támadás után a Willis-toronyban a repülőtereken szokásos biztonsági rendszert vezettek be, amelyhez a belépők táskájának átvizsgálása is hozzátartozik. A beléptetés szabályain később valamelyest enyhítettek. "A bérlőknek és lakóknak belépőkártyájuk van, másoknak fényképes, a személyazonosságot igazoló dokumentumot kell mutatniuk, és a látogatókat is előre regisztráltatnunk kell. Nincs akkora szigorúság, mint korábban, de ellenőrzés nélkül nem jut be senki" - fedte fel David Milberg, a Schiff Hardin ügyvédi iroda szóvivője, akinek cége a 110 emeletes épület felénél valamivel magasabban bérel irodákat.

Nem meglepő módon az új, az építés alatt álló és a még csak rajzasztalon létező épületeknek sok olyan tulajdonságuk van, amilyennel a régebbiek nem rendelkeznek. New Yorkban például a lépcsőházakat szélesebbre kell építeni és erősebb anyagból kell készülniük, mint korábban, és a liftaknáknak is erősebbeknek kell lenniük a magasépületekben. Hogy elejét vegyék a "palacsintaeffektusnak", vagyis annak, hogy emeletek sorban egymásra zuhanjanak, mint az a Világkereskedelmi Központ esetében is történt, a város előírta, hogy a magasházakban meg kell előzni a "tovaterjedő összeomlást", de hogy ezt miként kell csinálni, azt a szabályzat nem rögzíti.

Még olyan helyeken is, ahol az építési szabályzaton nem változtattak, néhány magasépületben lépések történnek a szerkezet erősítése érdekében - mondta Jon Schmidt szerkezetmérnök, a Kansas Cityben működő Burns & McDonnell építő- és tervezővállalat antiterrorista szolgálatának vezetője.

A valaha katonai rendeltetésű, kormányzati épületeknek fenntartott anyagok és eljárások fokozatosan általánosan elterjedtté válnak. Ezek közé tartoznak a betonburkolatú lépcsőházak, amelyek védik az épületet elhagyókat, és a laminált üveg, amely egy robbanás esetén kisebb valószínűséggel törik szilánkokra. Nagyobb figyelmet kapnak az olyan tűzálló anyagok, amelyek jól tapadnak az acélhoz. Ezek azért fontosak, mert az ikertoronyba becsapódó repülőgépek leverték a tartógerendák burkolatát, amelyek aztán a tűzben megpuhultak és eltörtek.

A pénz azonban minden biztonságot szolgáló döntésben fontos szerepet játszik. "Ez az egyik zavaró körülmény - magyarázta Irwin Cantor szerkezetmérnök, a New York-i városi tervezőbizottság tagja, aki országszerte több magasépületet épített. "Egy fickó azt mondja: 'Meg akarom védeni az épületemet ilyen és olyan erejű robbanástól', mire az ember azt feleli: 'Ilyen és olyan erejű, ilyen és olyan távolságban bekövetkezett robbanástól 10, 20 vagy X millióért tudom megvédeni'. Erre a fickó: 'Álljon meg a menet! Félek, de azért nem annyira'."

Szakértők szerint az egyik nagy változás az olyan liftek építése, amelyet szükség esetén az épületet elhagyók és a felső szintekre tartó tűzoltók is használhatnak, ahogy az a világ sok részén szokás. Pontosan nem lehet tudni, hogy az ikertornyokban meghalt több mint 2700 emberből hány halt meg menekülés közben a lépcsőkön. Egy tanulmány megállapítása szerint sokan közülük életben maradtak volna, ha használhatják a lifteket. További komoly gondot jelent azoknak az embereknek az emléke, akikről tudható, hogy azért haltak meg a WTO-központban, mert a belső információs rendszeren, az intercomon keresztül utasították őket, hogy térjenek vissza az íróasztalukhoz.

A biztonsági szakértők attól tartanak, hogy egy jövőbeni katasztrófa esetén a menekülők egymást taposnák agyon, bármit mondanak is nekik. Ez az egyik oka annak,hogy néhány tűzoltóságnál - többek között a chicagóinál - gyakorlattá vált, hogy bevetéskor a tűzoltók érkezésük után azonnal magukhoz ragadják az épület intercomrendszerének az irányítását. "Az emberek könnyebben engedelmeskednek egy tűzoltótól kapott utasításnak, mint azoknak, amelyeket a biztonsági szolgálat embereitől hallanak" - húzta alá Larry Langford, a chicagói tűzoltóság szóvivője.