Több háborús bűnösnek szobra, emléktáblája, utcája van Szlovákiában
2011. augusztus 25. 11:43 MTI
Míg a két világháború közötti felvidéki magyar vezető, Esterházy János kassai mellszobrának májusi felállítása a szlovák politikában és sajtóban - néhány kivételtől eltekintve - éles bírálatokat váltott ki, s a tényeket eltorzítva röpködtek a "fasiszta" és a "revizionista" jelzők, addig az 1989-es rendszerváltás után a II. világháború alatti szlovákiai fasiszta rendszer neves alakjainak emelt különféle emlékhelyek, emléktáblák és utcanevek összehasonlíthatatlanul kisebb figyelmet és kritikát kaptak.
A szélsőjobb és a radikálisan nacionalista oldal, olykor a szlovák katolikus klérus képviselői is, nem egyszer nyíltan és nagyon pozitívan nyilatkoznak az egykori Hitler-csatlós bábállamról, annak személyiségeiről.
Kimutatható és bizonyítható, hogy ezekben a körökben Jozef Tiso "papi köztársaságának", amely a náci Németország jóvoltából jött létre, egyfajta kultusza van. A szélsőjobboldali körök például minden márciusban megünneplik a klérofasiszta szlovák állam megalakulásának évfordulóját (március 15.), s meglátogatják a volt pap-államfő pozsonyi sírját.
Emlékünnepséget rendeznek rendszeresen a Nyitrához közeli Csekejen (Cakajovce), ahol Jozef Tisónak szobra van a helyi szlovák történelmi személyiségek parkjában. Tiso szülőháza, a Zsolnához közeli Biccsén (Bytca) ma szépen gondozott emlékház, amely a szlovák neonácik és a volt papi köztársaság híveinek zarándokhelye. Az emlékhelyeken és az emlékünnepségeken mindig csak pozitívumokat hallani Tisóról, arról, hogy rendszere a zsidók tízezreit küldte halálba, egy szó sem esik. Arról sem, hogy ez ellen a korabeli szlovák parlament egyetlen magyar képviselője, Esterházy János emelte fel a szavát.
Jozef Tisónak, akit Ján Slota, a nacionalista Szlovák Nemzeti Párt (SNS) elnöke "a szlovák nemzet egyik legnagyobb fiának" minősített, jelenleg több városban is van emléktáblája, és utcákat neveztek el róla.
Ferdinand Durcansky, egykori nácibarát szlovák politikus idén tavasszal kapott mellszobrot szülővárosában az észak-szlovákiai Rajecben, a főtéren. Tény, hogy ezúttal a Durcansky-mellszobor felállítását is tiltakozási hullám kísérte. Durcanskynak nagy szerepe volt az első Csehszlovák Köztársaság 1939-es felbomlásában. A politikus 1938 és 1940 között több miniszteri tisztséget is betöltött Szlovákiában. Miután külügyminiszterként megpróbált részben önálló szlovák utat keresni, menesztették tisztségéből. 1945-ben Nyugatra menekült. 1947-ben Szlovákiában távollétében háborús bűnösnek nyilvánították és halálra ítélték. Az ítélet ma is jogerős.
A fasiszta szlovák állam egy további exponensének, Ján Vojtassák szepességi püspöknek, aki a háború alatt nyíltan támogatta a zsidóüldözést, Zsolnán valamint a közeli Turdossinban (Tvrdosín) utcája van. Nagyszombatban utca van elnevezve Konstantin Culenről, a fasiszta rendszer egyik vezető publicistájáról. Tisót, Vojtassákot, Durcanskyt 1945 után háborús bűnösnek minősítették és halálra ítélték. Culen távollétében 30 év börtönbüntetést kapott. Tisót az ítélet alapján felakasztották.
Rózsahegyen (Ruzomberok) a helyi katolikus egylet Ján Ferencík katolikus papnak állított emléktáblát. Ferencíket korábban a Vatikán is bírálta, mert a háború alatt aktívan együttműködött a nácikkal és a szlovák gárdistákkal, s besúgóként számos ellenálló élete szárad a lelkén. Szintén Rózsahegyen kapott emléktáblát Karol Sidor, a háborús rendszer egyik papideológusa és publicistája. Szlovákiában a háború után húsz évet kapott, a büntetés letöltésétől az mentette meg, hogy a Vatikánba menekült.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
