Strand a Parlament előtt

2011. augusztus 17. 12:28

A Duna Tanösvény nevű rendhagyó sétatúra útvonalon fiatal alkotók munkái mutatják be a Duna történetét, jelenét és elképzelt jövőjét a kortárs művészet és korabeli dokumentumok segítségével.

Marjovszki Béla: Dunafürdő, 1920 (Forrás: Duna Múzeum)

Az I. kerületben, a Batthyány téren látható Csáki István munkája, amely a népfürdők, Duna-fürdők és Duna-strandok történetéről mesél. A tábláról kiderül, hogy már az 1780-as években is voltak ilyen kezdeményezések, és 1817-ben Pest-Budán megnyílt a város első katonai uszodája is. Kevesen tudják, hogy a Duna belvárosi szakaszán még 1910-ben is kilenc fauszoda üzemelt, ahová bárki bemehetett, hogy csobbanjon egyet a folyóban. Még a Parlament előtt is állt egy hasonló építmény, ahová két ülés között a politikusok is lejártak úszni.

Vízimutatványosok (alkotó GG, fotó: Dér Asia)

Ugyancsak a Batthyány téren található Fatér Ambrus táblája a vízi mutatványosokról, köztük egy Löwentritt nevű szélhámosról, aki 1847-ben azt állította, hogy tud a vízen járni. A szemfényvesztésért fizető közönséget az ismert street art művész, GG (Gabay Gergely) örökítette meg egy nagyméretű festményen a Batthyány tér egyik kikötői épületének falán.

A Széchenyi-tábla (alkotó: Göndöcs Gergely)

A pesti oldalon, az V. kerületben, a Lánchíd tövében Göndöcs Gergely szellemes grafikája látható gróf Széchenyi István munkásságáról. A legnagyobb magyar szenvedélyesen szerette a Dunát: neki köszönhetjük a folyó szabályozását, az első gőzhajókat, a Lánchidat és a magyar evezőssport megalapítását is. Ironikus módon Széchenyi egyik legnagyobb szívfájdalma sokáig az volt, hogy nem tudott úszni. A gróf azonban ebben is kitartó volt, így végül felnőttként pótolta a hiányosságát, és a Lánchíd építését már egy fauszodáról szemlélte.

Dunavíz-árus (Fotó: Duna Múzeum)

A Lánchíd és az Erzsébet híd közötti szakaszon található információs táblát Csáki István készítette Budapest vízellátásáról. Ezen olvashatunk a nem túl népszerű, de igen hasznos munkát végző dunavíz árusokról, akik a fővárosi csatornarendszer kiépítése előtt pénzért látták el vízzel a lakosságot.

Piacok (Fotó: Tömör Miklós)

A művész következő táblája már a IX. kerületben, a Szabadság híd és a Petőfi híd közötti szakaszon mesél az egykori Duna-parti piacokról. A folyópart egykor 44 piacnak adott otthont, ahol a szokásos termékeken kívül az évszaknak megfelelően nyáron dinnyét, télen karácsonyfát is árultak. A kofák kiabálásától hangos, piszkos és rendezetlen piacok 1897-ben a Vásárcsarnok rendszer kiépítésével szorultak vissza.

Dunai fürdőzők és a hajómalom (Fotó: Duna Múzeum)

A pesti oldal utolsó információs tábláját a Petőfi híd után kell keresni. Arany János Híd-avatás című költeménye és személyes emlékek alapján készítette el Oravecz Gergő azt a képregényt, amely a Haláltánc a Dunán címet kapta. A Margit hidat 1876. április 30-án avatták fel. A hírlapok és rendőrségi jelentések szerint ebben az időszakban szinte „járvány” volt az öngyilkosság. A következő évben Arany János a Margitszigeten nyaralt, és ekkor kezdte írni az Őszikék ciklust. A Híd-avatás című vers azt a régi népi hiedelmet dolgozta fel, amely szerint a hidakat az öngyilkosok, illetve azok szellemei avatják fel.

A vízmű építésének megtekintése (Fotó: Duna Múzeum)

A Duna Tanösvény összesen 13 állomásból áll. Az okostelefonnal érkezőket a séta és a múltidézés közben egy, kifejezetten erre a projektre fejlesztett alkalmazás segíti, amely a világ legnépszerűbb valóságböngészőjére, a Layar-ra épül. Aki betölti a Duna Tanösvényt, és készülékével beolvassa a táblákon lévő QR-kódokat, ingyen megkapja a térképet, a bővebb információkat magyar és angol nyelven, sőt azt is láthatja, ami nincs is ott. Mindez semmibe se kerül, hiszen nincs belépőjegy. A Valyo Csoport és az Artopolis Egyesület teljesen ingyenes civil kezdeményezésének célja, hogy a fővárosiak és a turisták birtokba vegyék a folyópartot, és élvezzék Budapest belvárosának legnagyobb természeti kincsét, a Dunát.

Bővebb információ és térkép