A bronzkori harcosok kemény élete

2011. augusztus 3. 12:09

A négy és félezer évvel ezelőtti harcosok viszontagságos életét mutatja be a Jacek Tomczyk és társai által az International Journal of Osteoarchaeology legutóbbi számának hasábjain publikált kutatás. A tanulmány két bronzkori temetkezést elemez Terqa mezopotámiai kereskedővárosából. A terqai sír két kőboltozatos sírkamrát tartalmazott, a kisebb kamrában számos luxuscikk – akancsók, tányérok, ékszerdarabok – szabályos elrendezésben volt elhelyezve, ezért valószínűsíthető, hogy ezt a sírrészt több olyan ember látogathatta meg, aki ajándékokat hagyott itt.

A másik, nagyobb helyiség egy férfi és egy női csontvázat rejtett. A férfi 45 éves kora körül halhatott meg, a bronzkorhoz képest szokatlan magassággal és robusztus testalkattal rendelkezett. Az impozáns testfelépítés, és a csípő jobb oldalán talált bronzfegyverek, valamint egyéb bronz mellékletek alapján azt gyanítják az archeológusok, hogy az elhunyt harcos lehetett. A férfi élete során súlyos sérüléseket szenvedett, a jobb felkaron kettő, mély és hosszú vágást találtak, melyek később begyógyultak.

Tomcyzk szerint a bronzkorban a térség lakói kettős társadalomban éltek, ugyanis volt egy vándor, illetve félnomád állattartó közösség, amely a sztyeppén élt, míg a folyóvölgyet földművelők népesítették be. „A nomádokat úgy határozták meg, mint vad és civilizálatlan emberek” – ők a sivatagból jöttek. Ezért nem meglepő, hogy neki ennyire sok sebe volt” – írja Tomczyk. Viszont más csontvázakon nem találtak ennyire súlyos sérüléseket, ezért valószínűsíthető, hogy az elhunyt jelentős harcos lehetett a helyi közösségben.

A genetikai vizsgálatok során csak a férfi anyai DNS-ét sikerült meghatározni, amely az úgynevezett K-csoportba tartozik, melynek nyomai 14 ezer évvel ezelőttig visszavezethetően megtalálhatóak a Közel-Keleten. A tudósok most további DNS vizsgálatokat végeznek a csontokon.