10 ezer éve a stresszt is nehezebben viselte az emberiség
2011. június 17. 08:12
Alacsonyabbra nőttek és az egészségi állapotuk is leromlott a 10 ezer éve lezajlott első mezőgazdasági forradalom idején élt embereknek, akiknek mindennapjait ráadásul a stressz csak tovább nehezítette.
Amikor 10 ezer éve először megjelent a mezőgazdálkodás, régióktól és a termesztett növények fajtájától függetlenül ezzel párhuzamosan egy másik tendencia is megfigyelhető volt: az emberek egészségi állapotának fokozatos romlása.
Amanda Mummert vezette az első átfogó, a földművelésre való áttérés átmenetekor élt emberek egészségügyi helyzetével kapcsolatos kutatást. „Sokan úgy gondolják, hogy minél biztosabb az élelemhez való hozzájutás, annál egészségesebb az emberiség. A korai földművelők táplálkozása elégtelen volt, sokkal nehezebben viselték a stresszt, valószínűleg azért, mivel sokkal nagyobb mértékben függtek bizonyos ételektől” – mondta el Mummert, az Emory Egyetem végzős diákja.
Az ifjú kutató szerint a nagyobb népsűrűség növelte a járványok kialakulásának kockázatát, amit csak fokozott a rossz higiéniai viszony, valamint a tenyésztett állatok közelsége. Ez azzal járt, hogy sokkal alacsonyabbra nőttek az emberek – a tendencia végül visszafordult, legfőképp a fejlett világ országaiban.
„Kulturális értelemben mezőgazdasági soviniszták vagyunk. Azt gondoljuk, hogy a növénytermesztés minden esetben előnyös, de a kép ennél sokkal összetettebb” – mondta el George Armelagos antropológus, az Economics and Human Biology-ban megjelent cikk társszerzője. „Az emberiség megfizetett biológiailag a mezőgazdálkodásért, különösen ha a tápértéket nézzük. Még ma is a gabonából, a kukoricából és rizsből származik a kalóriák hatvan százaléka” – tette hozzá.
1984-ben Armelagos és M. N. Cohen Paleopatológia és a földművelés kezdetei címmel áttörő munkát jelentetett meg, melyben a mezőgazdálkodásra való áttérés és a romló egészségi állapot között feltételeztek összefüggést. A könyv akkor hideget-meleget kapott, de fő megállapítását azóta már elfogadták, a bioarcheológia pedig felkarolta az elméletet. A mostani kutatás ennek folytatása, amely kínai, délkelet-ázsiai, észak-és dél-amerikai, valamint európai populációkat vizsgál.
A felnőtt ember magassága, a fogszuvasodás, a csontsűrűség és a csont összeforrásának vizsgálata mind-mind arra szolgál, hogy komplett képet alkossunk az individum egészségi állapotáról. „A csontvázak nem feltétlenül mondják meg, hogy az adott ember miben halt meg, de megvizsgálásával betekintés nyerhetünk, hogy vajon milyen esélye volt a fennmaradásra és a túlélésre” – mondta el Mummert.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
