Gagarin: titkok, iratok és az űr

2011. április 12. 08:15 Múlt-kor, MTI

Ötven éve, 1961. április 12-én a TASZSZ szovjet hírügynökség hivatalos közleményt tett közzé: Jurij Alekszejevics Gagarin, a szovjet légierő 27 éves pilótája a Vosztok-1 típusú egyszemélyes űrhajóval egy óra 48 perc alatt egyszer megkerülte a Földet, majd sikeresen Földet ért az előre kijelölt körzetben, a Szovjetunió területén. Gagarin útja új korszakot nyitott az emberiség történetében, április 12. azóta az űrhajózás napja.

A két nagyhatalom, a Szovjetunió és az Egyesült Államok versengése az 1950-es évektől a világűrre is kiterjedt. A versenyfutásban kezdetben a szovjetek bizonyultak eredményesebbnek: 1957. október 4-én ők lőtték fel az első műholdat, majd elsőként ők juttattak élőlényt, Lajka kutyát a kozmoszba. Mindez sokkolta a presztízsveszteséget is elszenvedő Amerikát. A vetélytársukat rendre leköröző szovjetek a következő szakaszt is megnyerték, az első ember a világűrben szovjet állampolgár volt.

Gagarin, akit háromezer jelölt közül választottak ki a feladatra, közép-európai idő szerint 7 óra 7 perckor indult útnak a Vosztok-1 rakéta ágyúgolyó alakú űrkabinjában. (A legenda szerint az űrhajózási állami bizottság a rajt napjának reggelén még German Tyitovot jelölte ki pilótának, de Nyikita Szergejevics Hruscsov, a kommunista párt főtitkára bekérette a jelöltek tablóját, és Gagarin képére bökött: így ő repülhetett.)

A Vosztok-1 rakéta szinte minden paramétere eltért a megköveteltektől. Az űrhajón minden életfenntartó rendszert megdupláztak, kivéve a fékezőberendezést, melyet szükség esetén enyhébb hajlásszögű leszálló pályával akartak pótolni.

Április 10-én Gagarint szkafanderben az üléssel együtt megmérték, ekkor derült ki, hogy 14 kilogrammal többet nyom a kelleténél. Éjszaka ezért kivágták a kábeleket, amelyekre az ember nélküli űrrepülésnél volt szükség, véletlenül azonban kiiktattak egy hő- és egy nyomásérzékelőt. Egy további problémát csak másnap észleltek: áram haladt át a kilövőállás és az űrhajó között. A probléma megoldására csak késő este jöttek rá: az űrhajót lekapcsolták a földi ellátó rendszerről, és átállították saját akkumulátorára.

A leszálló egység nyílásának bezárásánál kiderült, hogy a három érzékelő egyike nem működik, ezért újra meg kellett lazítani a 32 csavart, megjavítani az érzékelőt, majd visszacsavarozni az ajtót. Ez alig egy órával a tervezett indulás előtt történt. A repülés 156. másodpercében felmondta a szolgálatot a távirányítás antennáinak áramellátása, a hajtóművek a szükségesnél 15 másodperccel később álltak le, ezért a Vosztok a tervezett 230 kilométeres magasság helyett 327 kilométer magasságban állt Föld körüli pályára. Ez kiiktatta a fékezőberendezés meghibásodása esetére tervezett alternatív leszállópálya lehetőségét is.

Gagarin az űrhajóban magnetofonra diktálta és írásban rögzítette tapasztalatait, de a szkafanderhez rosszul odaerősített írószer elrepült a kezéből, majd lefutott a magnóról a szalag: kézzel tekerte vissza, ezért hosszabb ideig nem készült felvétel. A fékező hajtómű idejében bekapcsolódott, de a szükségesnél egy másodperccel később kapcsolódott ki, akkor is csak azért, mert elfogyott az üzemanyag. A tartály zárószelepe ugyanis nem jól működött, ezért nem minden üzemanyag jutott a hajtóműbe. Az utóbbi szelepe azonban nyitva maradt, és nagy nyomással nitrogén hatolt be, amitől pörögni kezdett az űrhajó.

A leszállóegység leválasztására adott utasítást a berendezés nem teljesítette, várni kellett, amíg a hőérzékelős tartalékrendszer 150 fokra hevül, és működésbe lép 100-110 kilométeres magasságban. Ez az űrhajósra nehezedő nyomáson nem változtatott volna, ám 150-170 kilométeres magasságban történt meg, vagyis az űrhajó a vártnál gyorsabban hevült fel. A leválásnál megismétlődött egy hiba, amelynek okait már ismerték, de nem javították ki, mert az űrhajós életét nem veszélyeztette, bár 10 G túlterhelésnek tette ki. Végül Gagarin 7 kilométeres magasságban katapultált, és sokáig hiába próbálta kinyitni a szkafander lélegző nyílását, mert annak zsinórja valahogy egy szíj alá került. Végül valahogyan sikerrel járt, később kinyílt a tartalék ejtőernyő is. Gagarin látta, hogy víz felé tart, ezért a szkafanderhez erősített késsel levágta 30 kilós hátizsákját, amelyben minden eshetőségre három napra szóló élelem volt, így messzebbre tudott repülni, és szárazon ért földet.

A szenzációs hírt a szovjet propaganda alaposan kihasználta a kommunista rendszer felsőbbrendűségének bizonyítására. A világ első űrhajósát ezredessé léptették elő, megkapta a Szovjetunió Hőse címet és a Lenin-rendet is. Gagarin afféle két lábon járó propagandafegyverként beutazta az egész világot (1961-ben Magyarországra is ellátogatott): a nyílt arcú, egyszerű és szerény fiatalember mindenhol rokonszenvet keltett. A szovjet propaganda fölösleges titkolózásának következményeként azonban még ma is akadnak, akik kétségbe vonják, hogy egyáltalán repült-e Gagarin, és elsőként repült-e, vagy csak elsőként érkezett olyan állapotban vissza, hogy fogadni lehetett a Vörös téren. Akár így volt, akár nem, a közvélemény szemében már mindörökre ő marad az első ember a világűrben.

Az űrkutatásra óriási erőket összpontosító Egyesült Államok 1969-ben vágott vissza, amikor amerikai űrhajós lépett elsőként a Holdra. A versengést mára együttműködés váltotta fel, a nemzetközi űrállomást már közös erővel építik a mai űrhatalmak, köztük a Szovjetunió örökébe lépett Oroszország.

Az 50. évforduló alkalmából most felszabadították a titkosítás alól a Gagarin űrrepülésével és halálával foglalkozó legtöbb iratot. Ezeket különféle helyeken őrzik, így az állami levéltárakban, a Roszkoszmosznál és egyebek között belügyminisztérium űrhajósok felkészítésével foglalkozó katonai-orvosi kutató intézetében. A most publikussá tett dokumentumokat részben ünnepi kiadványokban, részben kiállításokon teszik közkinccsé.

Ugyancsak az évforduló alkalmából múlt héten közzétették, hogy 43 kutyával kísérleteztek. Alekszej Leonov űrhajós - aki 1965-ben elsőként lépett ki a nyílt világűrbe - egy rendezvényen elmondta: nem kevés baj volt az ebekkel. A legtöbb problémát a lekötöttséghez való hozzászoktatás okozta. A jelek szerint ezt az ebek nem szerették, mert ez egyik kísérletnél a két "űrhajós" egyike egyszerűen elszaladt a legutolsó pillanatban, és helyette egy keveréket kellett befogni. A kísérlet sikeresen lezajlott, de a Csernuska nevű gyakorlatlan kutya visszaérkezése után sokkal jobban érezte magát, mint párja, a képzett Zvjozdocska, olyannyira, hogy boldogan el is szaladt, és hatalmas létszámú katonaság kereste a sztyeppén, míg végre megtalálták.

A Roszkoszmosz űrügynökség közben bejelentette, hogy náluk már nincsenek titkos iratok. Vitalij Davidov, a Roszkoszmosz helyettes elnöke közölte: egyes dokumentumokat még keresnek, de a többi sem automatikusan, hanem hosszas eljárás során vált hozzáférhetővé. A Tudományos-műszaki Állami Levéltár közölte, hogy újabb 200 iratról és aktáról vette le a titkos jelzést, ezek közül 75 meg is jelenik az évfordulós kiadványokban. A katonai-orvosi kutatóintézetben pedig a közlés szerint már csak olyan titkosított iratok maradtak, amelyek az űrhajósok magatartási, pszichikai sajátosságaira vonatkoznak.

Múlt pénteken közzétették a Gagarin haláláról szóló iratok titkos részeit is. Az űrhajós Vlagyimir Szerjogin szintén igen tapasztalt pilótával egy vadászgéppel zuhant le 1968. március 27-én. Az akkori vizsgálat szerint valószínűleg egy meteorológiai szondát próbáltak kikerülni, és a túl hirtelen manőver okozta a katasztrófát. A szakértőkben azonban még ez a változat is kételyeket ébreszt. Egyrészt elismerik, hogy a MiG-15-ös géppel indokolt volt elkerülni a szondát, mert ha a ballon bekerül a repülőgép egyetlen hajtóművébe, nagy bajt okoz. Úgy vélik azonban, hogy a gyakoroló repülések övezetében nem lenne szabad ilyen szondának lennie, és hozzáteszik, hogy a katonai és civil pilótákat egyaránt megtanítják arra, hogyan lehet a gépeket biztonságosan letenni a hajtóművek problémája esetén is. Magomed Toboljov berepülő pilóta szerint csak annyi történt, hogy a gép meredek spirálba kezdett, és amikor kibukkant a felhők alatt, már nem volt elég hely és idő a manőverezésre.

Az utóbbi napokban már se szeri, se száma az április 12-i évfordulóval összefüggő eseményeknek, nyilatkozatoknak. Gagarin, s sokkal csekélyebb mértékben az első űrhajósok a figyelem középpontjában állnak ezekben a napokban. Jurij Gagarinnak szobrokat állítanak, emlékére flashmobokat rendeznek, róla nevezték el a Nemzetközi Űrállomásra a napokban küldött űrhajót, egy szaratovi egyetem, de még egy elővárosi vasút is viselheti nevét. A kormány tíz Gagarin-díjat alapított, amelyeket az orosz űrkutatáshoz legjelentősebb mértékben hozzájáruló szakembereknek szánnak, s amelyek közül az elsőt idén adják ki.

A régebben közzétett papírok között is olvasható számos érdekesség. A dokumentumokat alaposan tanulmányozók számára például egyértelművé válik, hogy Gagarin vállalkozása távolról sem volt mentes a súlyos kockázatoktól: műszaki hibák is sorozatban adódtak, de az űrrepülés emberi szervezetre gyakorolt hatásáról sem állt még rendelkezésre elég ismeret. Ennek megfelelően Gagarin jelentős elismerésben részesült, de hogy mi volt ez, arra például csak tavaly derült fény. Eszerint a Szovjetunió Minisztertanácsa először 1961. április 13-án arról döntött, hogy 15 ezer rubel pénzjutalomban részesíti az űrhajóst. Akkoriban az átlagos fizetés havi mintegy 100 rubel körül lehetett.

Április 18-án azonban a testület újra határozatot hozott a Gagarinnak szánt ajándékokról. A listán a következők állnak: az űrhajós kapott egy Volga személyautót és egy házat. A védelmi minisztériumot kötelezték, hogy az első űrhajósnak szolgálati helyén bocsásson rendelkezésére egy négyszobás lakást komplett bútorzattal, egy Rubin televízióval, Ljuksz típusú magnetofonos rádióval, mosógéppel, hűtőszekrénnyel, porszívóval, futószőnyegekkel, pianínóval, hat garnitúra ágyneművel és két paplannal. A minisztertanács ugyancsak a védelmi minisztériumot kötelezte arra, hogy Gagarin szüleinek előre gyártott elemekből készült, háromszobás házat építsen, és lássa el bútorral és televízióval. Gagarin két fivére és egy lánytestvére egyenként 1000-1000 rubelt kapott a kormánytól.

Túl ezen fel is öltöztették a Gagarin-család minden tagját, lévén szó olyan időszakról, amikor az ellátás nem volt valami fényes a Szovjetunióban. Gagarin kapott átmeneti kabátot, nyári kabátot és esőkabátot, egy sötét és egy világos színű öltönyt, egy-egy pár fekete és világos színű cipőt, 6 fehér inget, két sapkát, 6 pár zoknit, 6 pár fehér selyem alsóneműt, 6 alsót és atlétát, 12 zsebkendőt, 6 nyakkendőt, egy pár kesztyűt, egy-egy garnitúra hétköznapi és ünnepi egyenruhát és két bőröndöt.

Az első űrhajós feleségének a szovjet kormány ugyancsak három kabátot, három ruhát, egy fekete kosztümöt, meg nem határozott számú kalapot, hat kombinét, hat pár harisnyát, két pár cipőt, két retikült, két pár kesztyűt, egy-egy selyem és gyapjú kendőt, két blúzt és egy gyapjú kötött kabátot szánt. A gyerekeket szintén felöltöztették tetőtől talpig, s ők ezenkívül gyerekágyat, illetve gyerekkocsit, továbbá játékszereket kaptak, és Gagarin Szmolenszk mellett élő szüleinek is biztosítottak ruházatot, korukhoz és lakhelyükhöz illően kissé eltérőt a Gagarin házaspárétól.

A dokumentumok között olvasható az a levél is, amelyben az első űrhajós születi hálás köszönetet rebegtek Nyikita Hruscsovnak, a párt főtitkárának a figyelemért és a gondoskodásért. Hangsúlyozták, hogy tudják: a párt, a kormány, és személyesen a főtitkár gondoskodása nélkül fiuk nem tudott volna ilyen hőstettet véghezvinni, s meghívták Hruscsovot, látogassa meg szerény hajlékukat. Hogy a főtitkár ezt megtette-e valaha, arról nem szól a fáma.

Hazánkban is óriási érdeklődés és kíváncsiság övezte az űrrepülést - mutatta be az évforduló alkalmából a Magyar Országos Levéltár. A sajtó igyekezett maximálisan kielégíteni a határtalan érdeklődést. A magyarországi napilapok az első oldalon, hatalmas, vastag betűs vezércikkben, gazdag fényképanyaggal és részletes kommentárokkal adták hírül a történelmi eseményt. A lapok hasábjain tudományos ismertetéseket közöltek, melyek egyöntetűen hangsúlyozták az első űrhajós úttörő szerepét, ugyanakkor az olvasók számára emberi közelségbe hozták Gagarint, aki „a földtől a legmesszebb távolodott”.

Az űrutazás visszhangját napokon keresztül, hosszú oldalakon, részletekbe menően elemezték, taglalták. Rámutattak arra, hogy Gagarin utazása hosszas előkészítő munka eredményeként jött létre, hiszen tudósok, mérnökök, szakemberek évekig tartó munkájának eredménye vált valóra. A budapesti pártbizottság délután megjelenő lapja, az Esti Hírlap külön kiadásban számolt be az eseményről. Az emberek tömegesen álltak érte sorba, s pillanatok alatt szétkapkodták.

Hazánkban a budapesti és megyei pártbizottságok hangulatjelentést készítettek „a szovjet űrrakéta visszahangjáról”. A közölt dokumentum érdekessége, hogy Kádár János is láttamozta azt 1961. július 13-án. A dokumentum szerint az üzemekben, az utcákon, az üzletekben, a hivatalokban az öröm határtalan volt. Amikor a rádió az első tájékoztatást adta, sok helyen megállt a munka, a dolgozók egyre feszültebb érdeklődéssel várták a híreket. Az üzemekben maguktól összeverődtek az emberek és röpgyűléseket tartottak, a hangosbemondó folyamatosan közvetítette a legfrissebb híreket. Sok helyütt röplapokon értesítették a dolgozókat a legújabb hírekről, s fellobogózták a városokat.

Számtalan üzem, intézmény, állami és társadalmi szerv küldött üdvözlő táviratot a szovjet követségnek és a Szovjetunióba. A parasztok a földeken abbahagyták a munkát, és a tanácsházán érdeklődtek, hogy a hír valódi-e. Sokan sírva fakadtak. Általános véleményként fogalmazták meg, hogy az Egyesült Államok sohasem tudja behozni a lemaradását. Kétkedő, szkeptikus hangok, rosszindulatú megjegyzések alig fordultak elő, bár megjegyezték, hogy „Alacsonyra lőtték fel a rakétát és csak rövid ideig volt fenn.” Megszülettek az első viccek, melyek közül néhány megtalálható a közölt dokumentumban.

Gagarin űrrepülésének emlékére a Magyar Posta emlékbélyeget bocsátott ki.