Választások Magyarországon

2010. december 1. 12:17 MTI

A Politikatörténeti Intézetben a Napvilág Kiadó fennállásának 15. évfordulója alkalmából tartott rendezvényen Tölgyessy Péter politológus a Földes György és Hubai László történészek által szerkesztett Parlamenti választások Magyarországon 1920-2010 című kötetről elmondta: szerepel benne a mindenkori politikai helyzet és a választási törvények, valamint a kampányok elemzése, illetve a választási eredmények részletes ismertetése.

Az előtanulmányból és 17 tanulmányból álló kötetben egyebek mellett megtalálható Gergely Jenő történész elemzése az 1920-as választásról, amelyen "a zavaros politikai viszonyok miatt a szociáldemokraták nem indultak". 1922-ben Budapesten a szociáldemokraták 44, a liberálisok 20 százalékot szereztek a választásokon az egyéni helyekből, és a többi hét törvényhatósági jogú városban is hasonló eredmények születtek, ennek ellenére a választási rendszer sajátosságai miatt nem ezek az erők kerültek hatalomra - hívta fel a figyelmet.

A kötet szól még a világválság idején, 1931-ben rendezett, illetve az 1935-ös parlamenti választásokról. Ez utóbbi során "a régi bethleni gárdát elküldték, és talán ez volt az egyik legdurvább választás Magyarországon", mert Gömbös Gyula egykori párttársát, Eckhardt Tibort is "kiszorították a választásról" - fogalmazott.

Arról is beszélt, hogy az 1939-es választásokon a radikális jobboldal előretört, a baloldal pedig összeomlott; a nyilaskeresztes párt helyenként 40-60 százalékot is elért. Az addig szociáldemokrata többségű körzetek jelentős része nyilaskeresztes többségűvé, 1945-1947-re pedig a kommunista párt támaszává vált - állapította meg.

Tölgyessy Péter utalt arra: az 1947-es "kékcédulás választást" tárgyalva a kötet nem foglal állást, hogy hány szavazatot manipulált a kommunista párt. Az 1949 és 1989 közötti pártállami és a rendszerváltás utáni választásokat is taglalja a könyv, a 2002-est például "baloldali visszavágóként" említi - jegyezte meg.

A kiadvány egyik tanulságaként említette, hogy "nagy összeomlás nélkül is lehet a hatalmi elitet megsemmisíteni vagy leváltani". Véleménye szerint a könyv megmutatja az állandóságokat is, így azt, hogy a keresztény mozgalmak ugyanazokon a helyeken hasonló eredményeket értek és érnek el.

Rainer M. János, az 1956-os Intézet főigazgatója kiemelte a Feitl István és Ignácz Károly által szerkesztett Önkormányzati választások Budapesten 1867-2010 című kötetről: a 15 tanulmány az országos és a helyi politikai viszonyokat hasonlítja össze, s a választási eredményekről "rendkívüli mennyiségű adatokat tartalmaz". Megemlítik benne többek között, hogy "a dualizmus a népképviselet karikatúrája volt", mert a választójog a fővárosban szűkebb körű volt az országosnál, és gyakran kísérte korrupció a választásokat, ami maga után vonta a szavazók politikai apátiáját.

Arról is beszélt, hogy a könyv megemlíti: az 1925-ös budapesti választáson az ellenzéki pártok az egyéni jelöltek esetében több szavazatot kaptak a kormánypártok jelöltjeinél, az állandó önkormányzati helyekkel azonban a keresztény pártok mégis többségbe jutottak. Elmondása szerint a könyv szól a Budapesten és környékén tartott 1945-ös helyhatósági választásról, és "a tanácsrendszerű szavazásokról", ezen belül az 1956 és 1989 közötti időszakról. Az 1990-es és az utána következő önkormányzati választásokról politikai elemzők írnak - tette hozzá.

Meglátása szerint a könyv ráirányítja a figyelmet arra, hogy Budapesten az urbánus és a baloldali politikai erők mindig sokkal jelentősebbek voltak, mint másutt az országban, "a konzervatív és az autoriter erők viszont ezt rendszerint sikeresen ellensúlyozták".