Brit intelmek a történelemtanítás megújítására

2010. november 11. 12:03

A történész azonban kijelentette: a történelem nem lehet minden bajunkra gyógyír, többek között erre utal az eredeti görög kifejezés is: a historia, mint vizsgálódás, identitásunk vizsgálata. „Azokra az általunk feltett kérdésekre, miszerint mennyire vagyunk európaiak, mennyire amerikanizáltak a szokásaink és stratégiáink, a történelem ismerete nélkül nem tudunk válaszolni” – vallja Schama.

„A történelemre a legnagyobb szüksége gyermekeinknek van. Ha nem nyerjük meg őket a történelem szeretetére, akkor képzeletük az örök Most béklyójában fog maradni: a lebegő állandóságban, ami azonnal elment, mire megérkezett. Ahogyan Cicero fogalmazott, örök gyermekek maradnak” – vallja a történész.

A történész szerint a kulcs a történetmesélés kezében van, el kell mesélni egy 12 évesekből álló osztálynak, hogy miként alakult a 17. századi angol polgárháború, hogyan veszítette el az ország előbb Amerikát, majd hogyan szerezte meg Indiát, hogyan gazdagodott meg a rabszolgák munkaerejéből, s hogyan járt élen a rabszolga-kereskedelem eltörlésében. „A tanulók, akiknek nagyszülei Mumbaiban vagy Kingstonban születtek, meg fogják érteni, hogy mit jelent ma britnek lenni” – így Schama.

A történész figyelmeztetett: I. Károly kivégzését, vagy éppen Nagy-Britannia India-politikáját a tanárok egy kézlegyintéssel elintézik, de legalább ekkora hallgatás övezi az ország középkori történetét, az állam és egyház kapcsolatát – egy olyan témát, amely ma is aktuálpolitikai relevanciával bír. Schama szerint az a pedagógia, amely a történetet nem összetettségében, korszakokon átívelő narratívában vizsgálja, félreérti a gyermekek befogadáskészségének pszichológiáját. „Meg kell nézni, mit olvasnak ma a gyerekek – Harry Potter, Gyűrűk ura –, s újra fel kell fedezni a történetmesélés művészetét és tudományát” – ad útmutatás a történész.

A szerző számba veszi a lehetséges problémákat is, a kétezres évek mini-boomját, az akkor születettek tömeges iskolába iratkozását, valamint a történelem összetettségének kérdését, amely ugyanúgy foglalkozik Nagy-Britanniával, mint az európai történelemmel és a nem nyugati civilizációkkal. „A jelen és a múlt közötti kapcsolódási pontokat az általános iskolában ott kell keresni, amellyel a fiatalok a legközelebbi kapcsolatban állnak: a családdal, a várossal, illetve a megyével. A gyermekeknek meg kell tanítani, hogy egy sokkal nagyobb és szélesebb világban élnek, mint amit el tudnak képzelni, s az se nem idegen a tradícióktól, se nem irreleváns a jelen megértéséhez” – vallja Schama.

A történész szerint a történelemtanításban nagy szerep hárul az akadémikusokra, akiknek új könyvei alkalmazkodnak a digitális kor kihívásaihoz: integrálják a forrásokat, de nem túlozzák el azok mértékét, s amelyek a diákok laptopjain, vagy okostelefonjain is alkalmazhatók. Fontos szerepet töltenek be a szülők is, akik gyermekeik első történetmesélőinek számítanak – írja Schama.

A szerző hat olyan témát ajánl a történelemtanárok figyelmébe, amelyek tanítása kiemelt fontossággal bír. Az első a vallási és világi hatalom összecsapását megszemélyesítő Thomas Becket meggyilkolása; a második a társadalmat alapjaiban megváltoztató fekete halál és a parasztlázadás közötti kapcsolat vizsgálata; a harmadik I. Károly lefejezése, illetve az országhatárokon átívelő, családokat megosztó, egy kvázi-diktátort trónra ültető vallásháború problematikája; a negyedik az indiai gyarmatbirodalom kérdésköre, az ötödik az ír háborúk; a hatodik pedig a brit haditengerészet védelmébe vett drogkereskedelem, az ópiumháborúk története.