Ma mennyire népszerű téma a Rákóczi-kor a köztudatban?

Úgy látom, manapság nem olyan intenzív a kuruckor iránti érdeklődés, pedig pénzeinken II. Rákóczi Ferenc visszatérő figura. Persze van egyfajta romantikus képzet is, amely régen még engem is megragadott, de ez nagyon veszélyes egy kutató számára. Néha ambivalens érzéseim vannak, amikor vizsgálom az általam szeretett korszakot, utána pedig elmondom róla, hogy nem úgy volt, ahogy eddig hittük, és nem igaz az, ami miatt én is beleszerettem a korszakba.

Például?

A Tenkes kapitánya ma már egy jó magyar Zorrónak illene be, és a császári tábornokok sem csupa idiótákból álltak.

 

Sosem felejtjük el, amikor egy március 15-i, bécsi levéltár szakos kiránduláson díszmagyar öltözetben vettél részt. Ennyire fontosak neked a nemzeti hagyományok?

Szomorúan látom, hogyan kopnak el nemzeti hagyományaink. Egyetemista koromban a lázadó énem abban nyilvánult meg, hogy csináltattam magamnak díszmagyart. Úgy érzem, hogy szép, sőt nekem még jól is állt, időnként még ma is fölveszem. Azért vagyok dühös, mert nem lenne szabad, hogy ez mást jelképezzen, mint ami. Külön kell választani a politikától is: ne mondják azt az atilláról (turulmadárról stb.), hogy az a fasizmus jelképe. (Ezt a fajta identitászavart éppoly károsnak tartom, mint a túlburjánzó, másokkal szemben megfogalmazott, mindig másokban hibát kereső, vagy épp kishitűségbe, búskomorságba hajló, önmarcangoló nemzeti tudatot.) Helye lenne a nemzeti hagyományainknak, ezen belül a viseletnek is, ahogy egy tiroli zakó vagy egy bajor gatya sem szégyen.

A teljes cikk a Múlt-kor történelmi magazin 2010. ősz számában olvasható.