Gúnyt űzött a faji kérdésből a Globetrotters

2010. február 12. 11:15 Fekete István

Az atletikus kosárlabdát színpadi elemekkel vegyítő, a közönség aktivitására építő, a pályák Houdinijaiként aposztrofált csapat az 1920-as években csak másodhegedűs lehetett a szintén csak fekete játékosokból álló New York Renaissance Five (ismertebb nevén New York Rens) mellett. Mégis, a Globetrotters lett az, amely nemcsak az Egyesült Államok, hanem a világ egyik legismertebb szórakoztató vándorcsapatává vált.

A Harlem Globetrotters nevével ellentétben se nem New York-i, se pedig világutazó nem volt. A csapatot 1927-ben egy londoni születésű zsidó vállalkozó, bizonyos Ali Saperstein alapította Chicagóban, aki a húszas évek közepén egy ifjúsági csapatot, a Chicago Reds-t edzette. A Reds sikerei felkeltették az egykori baseball sztár Walter Ball érdeklődését: Ball megkérte Sapersteint, hogy a magát minden labdajátékhoz alacsonynak tartó edző az Amerikai Liga egyik kosárlabdacsapatát trenírozza. Ennek a csapatnak a menedzsere aztán később rábeszélte a chicagói Savoy bálterem tulajdonosait, hogy esti kosárlabda-mérkőzéseket szponzoráljanak, ahol Saperstein csapatának előadása lenne a fő attrakció. A Savoy Big Five 1926-ban kezdett fellépni, de a közönség elpártolása és a fizetési viták következtében három játékos és maga Saperstein is elhagyta a süllyedő hajót.



Az új formáció kezdetben Saperstein’s New York, majd egyszerűen New York néven futott, s csak ezután kezdték használni a Harlem jelzőt (Saperstein’s Harlem New York – a Harlemmel a játékosok színére kívántak utalni). Jóllehet Harlem Globetrottersként csak a harmincas évek közepén kezdték el nevezni az alakulatot, a korábbi elnevezések már magában hordozták a kozmopolita jelleget. A csapat kényszerűségből választotta az állandó vándorlást, Saperstein ugyanis csak ritkán engedhette meg magának, hogy kifizesse a chicagói arénák drága bérleti díjait.

Az eredeti Harlem Globetrotters (Walter „Toots” Wright, Byron „Fats” Long, Willis „Kid” Oliver, Andy Washington és Bill Tupelo) 1927. január 7-én játszotta első hivatalos mérkőzését az illinoisi Hinckley-ben. A csapat egy használt Ford T-modellel rótta az amerikai utakat, amit Saperstein vezetett. Saperstein egyébként a csapat tótumfaktuma volt: tulajdonos, sofőr, edző, menedzser, s néha sérülés vagy fáradtság miatt olykor a mérkőzésekbe is beszállt. Saperstein a humort a csapat központi elemévé tette, amellyel a munkásosztálynak a feketékkel szembeni előítéletét próbálta karikírozni. (Az ötlet egy iowai állambeli mérkőzésen „született” meg, amikor a jéghideg pályát a helyiek tűzhelyekkel rakták körbe, s Willis „Kid” Oliver nadrágja véletlenül lángra gyúlt, mire a nézők nevetőgörcsben törtek ki.) A fehérekből álló közönség élvezte, amikor az öt, fűszoknyát viselő játékos egymást fenékbe rúgja, sikongat és kiabál, ezért sokszor azt láthatták az előadásokon, amit a valós életben gondoltak a négerekről: lusták, és csak a napot lopják. A sztereotípiáikban megerősödött fehér nézők élvezték a műsorokat, a csapat neve pedig egyre jobban csengett Amerika-szerte.



1929 vízválasztó év volt, ekkor Washington helyére Inman Jackson érkezett, a csapat pedig egyre több cirkuszi elemmel bővítette repertoárját. A szórakoztató elemekkel a Globetrotters egyszerre több célt is szolgált: egyrészt a játékosok lélegzetvételnyi szünethez jutottak, másrészt megnevettették a közönséget, nem utolsósorban pedig szorosabbá tették a végeredményt. Az eredmény ugyanis döntő faktor volt a mérkőzések megszervezésében: a kihívó helyi csapatok szurkolótáborainak el kellett hinniük, hogy kedvenceik győzhetnek a hihetetlen atlétikus képességekkel megáldott játékosok ellen.

A csapat a harmincas években egyre távolabb merészkedett szűkebb pátriájától, s már olyan helyekre is ellátogatott, mint Washington, vagy a Közép-Nyugat északi része. A mérkőzések helyszínei közötti hatalmas, legyőzhetetlennek vélt távolságok és a rossz utak, valamint a fekete csapatoknak a profi ligákból való kizárása ellenére a színesbőrűeket felvonultató garnitúrák aranykora a gazdasági világválság időszaka volt. A húszas-harmincas évek interraciális küzdelmei között kiemelkedik a Globetrotters és a New York Rens rivalizálása, azonban az első találkozásra egészen 1939-ig kellett várni, ahol ugyan szoros küzdelemben, de a Rens két vállra fektette a bohóckodás miatt „faji lealacsonyodással” vádolt alakulatot.

A New York Rens 1949-ben feloszlott, a Harlem Globetrotters azonban a mai napig járja a világot. A Kosárlabdázók Híressége Csarnokába 2002-ben beválasztott vörös-fehér-kék mezes gárda az ötvenes években (amely 1940-ben a nagy presztízzsel bíró chicagói világbajnokságot is megnyerte) profilt váltott, s sokkal nagyobb hangsúlyt fektetett a szórakoztatásra. Az amerikai profi kosárlabda-bajnokság (NBA) 1950-től elkezdte felszívni az afro-amerikai játékosokat, a Trotters pedig elveszítette azon privilégiumát, hogy egy színesbőrű tehetséges játékosnak egyedüli alternatívaként karriert és hírnevet biztosítson.