Mámorító listák Homérosztól Borges-ig

2009. december 8. 10:13

Kétféle megjelenítésmód is sajátja az Íliásznak. Akhilleusz pajzsának leírásával Homérosz egy zárt és kerek formát állít elénk, amelyben Vulcanus mindazt ábrázolta, amit tudott és mi is tudhatunk egy városról és környékéről, háborúiról és békéjének szertartásairól. A leírás másik esete az, amikor a költő képtelen elmondani, hányan és kik voltak az akháj harcosok: a múzsákhoz fordul segítségért, de végül is be kell érnie a hajók - még így is impozáns - katalógusával, amely jellemzően egy „és így tovább”-bal zárul. Az ábrázolásnak ez a fajtája a lista vagy felsorolás. Vannak gyakorlati célt szolgáló és lezárt listák, mint egy könyvtár valamennyi könyvének katalógusa, de vannak másmilyen listák is, amelyek megszámlálhatatlan sokaságot sugallnak, s a végtelen mámorító érzését keltik.

A többek között A rózsa neve című középkori "detektívregény" szerzőjeként ismert olasz író nemrég szabad kezet kapott a világ egyik legnagyobb múzeumától, így saját belátása szerint állhatott elő felolvasások, konferenciák, koncertek vagy tárlatvezetések ötletével. Az irodalmárként, filozófusként és nyelvészként egyaránt tevékeny Eco hű maradt önmagához, és különös témát választott: a listákat. Az ennek kapcsán összeállított képeskönyv is ezeket vette fókuszába: a szerzőtől megszokott módon, irodalmi, filológiai és történeti alapossággal szerkesztett könyv azonban maga is egy lista, amely a listákat listázza.

Eco új könyve, amelyet mind megközelítése, mind szerkezete A Szépség történetével és A rútság történetével rokonít - a benne foglalt szemelvénygyűjteményt is segítségül híva -, arról tanúskodik, hogy a mindenkori irodalomtörténetben, Hésziodosztól Joyce-ig és Ezékieltől Gaddáig, se szeri, se száma a listáknak. Ki a felsorolás puszta élvezetéért állít össze listákat, ki a lista énekelhetőségének ihletésére, ki pedig - ahogy az úgynevezett kaotikus felsorolásokban látjuk - az egymással különösebb kapcsolatban nem lévő tárgyak összegyűjtésében talál gyönyörűséget.

A lista mámora azonban - ebben is a két nagy sikerű előzményhez hasonlóan - nem csupán egy ritkán elemzett irodalmi forma felfedezésére invitál, hanem azt is bemutatja: milyen módon képesek végtelen listák érzékeltetésére a képzőművészeti alkotások is, holott az ábrázolásnak a kép kerete például nyilvánvaló határokat szab. A művek listájának íve Hieronymus Boschtól Salvador Dalíig, a gótikus székesegyházaktól Andy Warholig feszül; láttukon az olvasót is méltán töltheti el a végtelen mámora.

A költeményekkel, festményekkel metszetekkel, és profán remekművekkel, vagy épp hétköznapiságuk miatt megkapó képekkel teli albumba a szerző „csupán” az összekötők szövegeit írta meg, amelyek azonban nem csak fogódzóként szolgálnak a művészet eme remekműveinek megértésében, vagy épp megfelelő kontextusának elfogadásában, hanem azok tágabb értelmi befogadásában is mankót jelentenek. Formák, keretek, ereklyék, vagy épp halmazok abszurditásai jelenítik meg azt a kavargást, ami mind az írót, mind az olvasót hatalmába kerítette/keríti.

A listák elől ugyanis sosincs menekvés: a Múlt-kor összeállításai mellett hétköznapjaink is állandó listázással telnek. Listákkal vásárolunk, listázzuk teendőinket, és akár más listáinkat is, ahogy vágyaink és szeretteink is egy-egy lista részei, amelyeket aztán az utókor értékel, vagy ítél el – a tettek függvényében, ahogy azt Akhilleusz pajzsa kapcsán is láthattuk.

A könyv az egyik legszebb idei karácsonyi ajándék, ami a fa alá kerülhet. Bár az ára kicsit borsosnak tűnik, a tartalom minden pénzt megér. Ha csak belelapozunk is, rögtön érezzük: akármennyire is végtelennek tűnik a felhalmozott tudástár, Umberto Eco nagyszerű műve folytatásért kiált.

Eco, Umberto: A lista mámora. Ford.: Sajó Tamás. Európa Kvk., Bp., 2009. 408 o. Ára: 8900 Ft