Nem hozott eredményt a cigányság "megjavítása"
2009. szeptember 3. 10:51 Békési András
"Egyértelmű, hogy a cigányok nem tekinthetők nemzetiségnek" - jelentette ki 1961-ben Kádár János, amikor a Politikai Bizottság hozzálátott a cigányság megjavításához, így a munka nem is zárult túl sok érdemi eredménnyel.
A cigányság a szocialista Magyarországon
A Kárpát-medence nemzetiségi olvasztótégelyének több száz éves szerves alkotó eleme a cigányság. Sajátos életformájukkal, szocializációjukkal és összetételükkel vannak jelen legalább a török idők óta Magyarországon. Általában a velük foglalkozó szakirodalmak többsége első részükben a cigányok definíciójával foglalkozik, miszerint „Ki a cigány". Nem is vitatható ez a metodika, mert ismerjük el: nagyon keveset tudunk érdemben erről a népcsoportról. Nem mindegy, hogy néprajzi szempontból nézünk erre a közösségre, szociológiai érzékenységgel, esetleg nyelvészeti sajátosságokat keresve. Bármilyen aspektusból is közelítjük meg a cigányságot, mindig eltéréseket tapasztalunk a megnevezéssel kapcsolatban.
A magyarországi cigányság nem egységes népcsoport. Ezt legegyszerűbben nyelvhasználatuk alapján lehet megérteni. Számarányukban a legnagyobb közösség a nyelvváltáson már régebben átesett, s ma már csak magyarul beszélő, magukat magyarcigánynak - romungronak nevezők csoportja. Őket követi a cigánynyelvet - a romanit - őrző, összefoglalóan oláh cigányok közössége. Nyelvük több dialektusra osztható, ezek közül a legismertebb a lovári dialektus. Nyelvváltásuk napjainkban fejeződik be. A harmadik cigány közösség a magukat beásnak nevezők csoportja. A beás román eredetű kifejezés, magyar nyelven jelentése bányász. Nyelvi niche-ük nem sokban különbözik az oláh cigányokétól, nyelvi státuszuk is hasonló. A magyarországi cigányság nyelvi alapú felosztást Heisinger Antal 1939-ben készítette, s vált a szakirodalom egyik szegletkövévé. Társadalomelemző szűrőn nézve a cigánysággal kapcsolatban sajátos dilemma, hogy az azonos nyelvet beszélők, vagy az azonos kultúrában élők etnikai csoportját, vagy egy láthatóan erősen kirajzolódó szegénységi kultúrát4 tekintsük per definitionem cigányságnak. Ebben az írásban a cigányokról Orbán László által használt terminológia alapján lesz szó.
A második világháború azonos traumabélyeget hagyott a cigányságon, mind a zsidóságon. A koalíciós években, majd a kommunista diktatúrában nem számítottak sem társadalmi, sem politikai tényezőként. Bár semmiképp sem tekinthető esetükben idillinek ez az időszak, hiszen ugyanúgy részesei voltak, mint mindenki más; az azonban tény, hogy az államhatalom politikájának nem voltak alanyai ekkor még. 1957-ben megalakul a Magyarországi Cigányok Országos Szövetsége. Mint majd azt látni fogjuk, megalakulását követően csak pár évet működhetett. Lényegében egy feladatot próbált megoldani, a cigány fiatalok iskoláztatását, és igyekezett közvetítő partner lenni az állami szervekkel, amire csak minimálisan volt fogadtatás.
Az ötvenes évek végére lényegében közel szovjet mintára kialakított hierarchikus politikai architektúra csúcsán Kádár János állt, mint az MSZMP első titkára, főtitkára. Őt követte a Politikai Bizottság (továbbiakban PB), melynek tagjait az alatti Központi Bizottság egyes tagjaiból állt össze. A Központi Bizottság (továbbiakban KB) apparátusa osztályokból, és kisebb bizottságokból állt össze. A PB utasításainak megfelelően a KB koordinálta a kormánybizottságok, miniszterek és minisztériumok munkáit, melyek pedig a politikai és társadalmi ranglétrán lejjebb lévő tanácsok (megyei és városi), valamint társadalmi szervezetek (Hazafias Népfront, KISZ, SZOT) munkáját irányították. A Politikai Bizottság volt lényegében a legfőbb döntéshozó grémium, a népköztársaság parlamentjének csak szimbolikus szerepet szántak, a fent hozott döntésekhez kellett olajozottan asszisztálnia.
A hatvanas évek elején a PB-t Kádár személyesen vezette, jegyzőkönyveit személyesen írta alá, tudta és jóváhagyása nélkül nem lehetett döntést hozni. Ezért is érdekes az a jelenség, hogy hirtelen születik egy párthatározat, mely meghatározza a magyarországi cigányok hétköznapjait, hatása által megteremti a mai napig kísértő cigánypolitikát. Nagyon nehéz azt elhinni, hogy nem lettek volna előzetes egyeztetések (vélhetőleg voltak), de tény, hogy a PB anyagok forrásaiban előkészítő munkára utaló nyom nincs. Itt kell elmondani az olvasó felé, hogy nem a cigánypolitika, mint téma érdekessége miatt, hanem a fellelhető források léte, nem léte és számos (sokszor egymásnak ellentmondó) narratíva után született a következő módszertani döntés. Mivel túlnyomórészt már felderíthetetlen az ok-okozati összefüggések láncolata az MSZP KB PB 1957 és 1963 közötti időszakban folyt munkáját illetően, felmerült a jegyzőkönyvek tartalmának utólagos szerkesztettségi gyanúja, és több hiányos is.
Ezért csak azok a dokumentumok kerülhetnek feldolgozásra és publikálásra, melyek eljutottak a tanácsi végrehajtó bizottságokhoz. Ide kapcsolódik érdekességként az a kutatási észrevétel, mely a PB ülések és határozati javaslatok átnézésekor született: előzetesen nem volt semmilyen célzott központi felmérés, semmi fellelhető nyoma nincs , azon szempontok alapján, melyek Orbán határozati javaslatában szerepelnek. Statisztikai adatok, amelyekre hivatkozik, azon tanácsi jelentésekből származnak (19 megye és megyei jogú városokjelentései, pl.: cigányság létszáma , oktatási és foglalkoztatási kimutatások, szociális helyzet háttere, egészségügyi jellemzők stb.), melyek 1957 után készültek és tanácsi jelentésekben szerepelnek. Például a Baranya Megyei Tanács és, Pécs Megye Jogú Város Tanácsának anyagaiban ezek fellelhetők.
A PB munkarendje szerint minden egyes napirendre kerülő kérdést egy előadó mutat be a bizottság tagjainak, melyet vita követ az előadó határozati javaslata alapján, majd véglegesítik a PB határozatát. Az ülésről születő jegyzőkönyv ennek a munkarendnek a kivonatát tartalmazza, eltérő sorrendben. A jegyzőkönyv első oldalán a jelenlévők névsorát és a napirendet tartalmazza. A napirendnél egy téma címe, előadójának neve található, valamint a témához kapcsolódó meghívott emberek nevei (rendszerint egy, két személy neve szerepel). Ezt követi a pontok összefoglaló kivonata, feltüntetve újra az előadó személye, és azok névsora, akik hozzászóltak a tárgy megvitatásakor. A jegyzőkönyvekben továbbiakban a napirendi pontokhoz kapcsolódó viták olvashatók (ha még fellelhetők), majd az előterjesztés, a határozati javaslat, s legvégül a PB által hozott határozatok (abban az esetben, ha eltér a határozat a határozati javaslattól, valamint ha archiválásra került).
Támogasd a 
szerkesztőségét!
