Szükség van a szlovák-magyar kiegyezésre?
2007. november 19. 13:00
Lehet-e a történelem kapcsán normális vitát folytatni, ha a politikának ez nem érdeke? Többek között ez is a tétje az egy éve kiújult szlovák-magyar vitáknak.
Az integrációs folyamat kapcsán jogos és logikus volt az a várakozás, hogy a közép-európai nemzetek között feszülő ellentétek oldódnak, a közös politikai kereteken belül higgadt párbeszéd kezdődik, a gazdasági kapcsolatok intenzitása pedig háttérbe szorítja a történelmi múltból fakadó sérelmek emlékét.
Szlovák-magyar viszonylatban, sajnos, ennek a folyamatnak a teljes ellenkezőjét tapasztalhatjuk: az EU-csatlakozás után a lakosságon az integrációs fáradtság lett úrrá, ami a szavazási preferenciákat is befolyásolta; a politikusok pedig az európai elvárásoknak már kevésbé akarnak megfelelni, lévén a csatlakozás már megtörtént. E kettő tényező eredőjeként jöhetett létre az a szlovák koalíció, aminek következményeként hirtelen megfagytak a magyar-szlovák kapcsolatok, és újra viták középpontjába került a történelem.
|
Nem kérnek a magyarokból: Marian Kotleba, a nacionalista szélsőjobb egyik vezetője |
Azt is lehetne mondani: a szlovákok sérelem-emlékei és sérelmi mítoszai nem önmaguk miatt, tartalmuk miatt erős tényezői a közgondolkodásnak és a politikának, hanem mert a politika (pártpolitika, oktatáspolitika, kultúrpolitika) fontosnak tartja ennek az emlék-mítosznak az újratermelését. Miközben az érzések mögött sokszor nincs is valós tudás.
Mindezekből épülnek fel a párbeszédet célzó kezdeményezések akadályai: a történelem sokak számára nem kérdés, hanem válasz. Nem pro és kontra érvek alapján alakulnak ki az egyes történelmi események, és jelenségek kapcsán a vélemények, hanem ellenkezőleg: a dogmatikus álláspontok mögé gyűjtenek mítoszokat és érveket, az ellenérveket pedig figyelmen kívül hagyják, súlyuk minimális marad. Az átlagember történelem iránti érdeklődése is ezért lehet megtévesztő.
A szlovák-magyar párbeszéd szükségtelensége a szlovák politika számára nem kérdés. Ezt világossá tették a szlovák kormánypártoknak az MKP kezdeményezését elutasító magatartásuk, amikor még diplomatikusnak sem akartak tűnni. Magyarországi szemmel nézve szomorúbb, hogy semmilyen civil vagy tudományos hang nem törte meg a politika egybehangzó véleményét a Bene-dekrétumok megerősítése kapcsán.
Tovább a cikk folytatásához
Kollai István - Terra Recognita Alapítvány
Támogasd a 
szerkesztőségét!
