Dossziéval nyomozták ki Nagy Imre sírját

2007. október 26. 15:00

Harminc évvel Nagy Imre és mártírtársainak kivégzése után, 1988 júniusában a Belügyminisztérium akkori vezetése úgy döntött: felkutatják a forradalom mártírjainak sírhelyét. A szigorúan titkos nyomozást, egy Pajcsics József nevű ezredesre bízták, aki az akció részleteiről senkinek sem beszélhetett.



Pajcsics József, ma nyugállományú tábornokként a következőképp emlékezik: "Bejutottam a szigorúan titkos Állambiztonsági Irattárba, annak egy külön páncéltermében voltak az iratok és kirakták elém az egész Nagy Imre aktát. Nagyon izgalmas pillanat volt számomra, hogy ezekkel szembesülhettem, főleg azok után, hogy láttam, hogy évek óta rajtam kívül ezt föl nem nyitotta senki." Az aktában lévő jelentések egyetlen példányban készültek és kézzel írták. Az egykori állambiztonságnál ugyanis az volt a hagyomány, hogy a legtitkosabb ügyek leírásába még az egyébként megbízható gépírókat sem vonták be.

A dosszié irataiból kiderült: Nagy Imrét Bórbíró Piroska néven, Maléter Pált és Gimes Miklóst pedig Naszladi Péter fedőnév alatt temették el közös sírba. Pajcsics elmondása szerint "volt egy boríték, az volt ráírva, hogy Vida elvtárs engedélyével bontható fel. Ő volt a bíró, aki végül is az ítéletet hozta. Kinyitom a borítékot és látom, hogy a népbírósági tanács átalakult fellebbviteli tanáccsá és szavazással eldöntötték, hogy a kegyelmi kérvény el van utasítva. Ez a jegyzőkönyv volt például ebben a zárt borítékban. Ezt akkor én tudtam felbontani 30 év után először."

A jeltelen sírok felkutatására '89 márciusában került sor. A szakértők, először Nagy Imre miniszterelnök földi maradványait találták meg. A csontok exhumálásánál még a szakértőket is meglepte az a kíméletlen brutalitás, amellyel a kivégzetteket még holtukban is megalázták. Ekkor derült ki ugyanis, hogy a holttesteket arccal a föld felé, zsákba csavarva és drótkötéllel átkötve temették el.