Az 1939:IV. tc., az ún. második zsidótörvény hatálya alá eső személyeket rendfokozat nélkül munkaszolgálat teljesítésére kötelezték, még akkor is, ha korábban tiszti, altiszti vagy tisztesi rendfokozatuk volt. 1941 őszén a 10 munkaszolgálatos zászlóaljhoz sorolt századok egy része tábori munkásszázad volt, ide osztották be a 18-42 év közötti zsidókat. Az ún. különleges munkásszázadokba kerültek az ugyanilyen korosztályú, de `nemzethűség szempontjából` megbízhatatlannak tartott munkaképes férfiak. A munkaszolgálatos századok harmadik válfaját a nemzetiségi alakulatok képezték, ide főleg román, majd később szerb, horvát és ruszin nemzetiségieket osztottak be.1942 tavaszán a 2. hadsereg mozgósításához zsidók ezreit vezényelték a frontra a `muszos` századokba. A munkaszolgálatosok silány élelmezés mellett, kiszolgáltatva a felvigyázó "keret" brutális bánásmódjának, leginkább műszaki munkát végeztek, lövészárkokat, akadályokat, bunkerokat készítettek. Sok halálos áldozattal járt az aknaszedés. 1944 márciusában a zsidó munkaszolgálatosok létszáma 63 ezer fő volt. A német megszállás után kb. 22 ezerrel növelték az állományt a haditermelés fokozása érdekében, a német katonai és gazdasági szervek követelésére. A nyilasuralom idején, a nyugati határszélen kb. 35 ezer munkaszolgálatos dolgozott, közülük kb. 11 ezren elpusztultak.