1928. április 29-én kezdett sugározni a Telefunken gyártmányú 20 kW-os adó, de a Rádió vezetői azon nyomban tervbe vették egy még nagyobb adó megépítését. 1931-ben 6 nagy világcég ajánlataiból a Standard kap megbízást a 120 kW-os adó építésére. A hazai gyár rekordidő alatt végez a munkával, a MÁVAG megépíti a 300 méter magas antennatornyot, s 1933. december 2-án megkezdődik a rendszeres sugárzás. Az adóállomást s az antennatornyot, mely ekkor Európa egyik legmagasabb építménye volt, 1944. november 30-án a frontvonal közeledése miatt felrobbantják. 1923 óta folytak különféle kísérleti adások, 1925-től a rádiózás állami monopólium, adót csak a Posta létesíthetett, a vevőkészülékek után havi díjat (2,40 P) kellett fizetni. Az MTI-hez tartozó Telefon Hírmondó Rt. kapta a koncessziót a műsorkészítésre, a stúdiók fenntartására, az adás maga a Posta feladata volt. 1933 végén elkészül a 120 kW-os Standard adóállomás. A régi adó lesz a második műsort sugárzó "Budapest II.". 1934-től Székesfehérvárról sugározzák a rövidhullámú műsorokat. A rádió-előfizetők száma egyenletesen nőtt. 1927-ben 80 ezer körül, 1937-ben már 380 ezer körül jár, negyede azonban még ekkor is detektoros, egyszerű készüléket használ. A világháború azután megnöveli a rádió iránti igényt. Állami szubvencióval egy szerény "néprádiót" is elkezdenek gyártani, de 45 ezer darab után az akció abbamarad. A visszacsatolásokkal megnagyobbodott országterületen egy sor kisebb adó (Magyaróvár, Nyíregyháza, Kassa, Kolozsvár stb.) működik, a vevőkészülékek száma a be nem jelentett rádiókkal együtt a háború vége felé 600 ezer körül jár.