Andersen-évfordulót ünnepelnek Dániában

2005. március 11. 11:54

Amikor meglátta saját nevét az előadást hirdető plakáton, valósággal megszédült az izgalomtól. Mint utóbb írta, e pillanatban "megcsapott a halhatatlanság nimbusza". Ennek bűvöletében tizen- és huszonéves fejjel (!) számos színdarabot írt, amelyek azonban - joggal - feledésbe merültek. Nem úgy a meséi, amelyek csakugyan halhatatlanná tették a nevét az egész világon. Meséket 30 éves korában kezdett írni, miután 1833/34-ben hosszú körutazást tett Európában. (Ezt idézi fel Az ezüsthúszas című meséje.) Az útra persze saját zsebéből nem telt volna. A lehetőséget mentorának, a filantróp lelkületű dán pénzügyminiszternek köszönhette. Jonas Colberg közbenjárására VI. Keresztély dán király 600 birodalmi tallér ösztöndíjat adományozott a 28 éves fiatalembernek.

A hosszú utazás során érlelődött meg benne a meseírás gondolata, ám - mint egy barátjának küldött leveléből kitűnik - a kötet címe (Gyermekeknek szóló kalandok) dacára a történetek inkább felnőtteknek szóltak. Hangvételük többnyire borongós, szomorkás volt, és ritkán végződtek boldog zsivajjal, örömünneppel. Az 1835-ben megjelent, 60 oldalas könyvben négy történet szerepelt, köztük a Borsószem hercegnő. Hamarosan következett a második mesekönyv, benne Hüvelyk Panna történetével. A mesék egy része a költő fejében fogant meg, másik részüket a gyermekkorban halott népi mondák színezésével, továbbfűzésével hozta létre Andersen.

1837-ben adta közre egyik leghíresebb meséjét, A kis hableányt, amely számos fordítás nyomán egész Európában ismertté tette a nevét. A tragikus sorsú sellőlány bronzszobra Koppenhága legismertebb és leggyakrabban fényképezett köztéri műalkotása. A történetben (amelyre Walt Disney filmstúdiója is rávetette magát a 90-es években) pszichológusok Andersen szexuális labilitásának, lappangó homoszexualitásának dokumentumát vélik látni. A történet - mint számos Andersen-mese - a főhős halálával végződik, mintegy kifejezéseként annak a komorságnak, amelytől a nagy mesemondó csak ritkán tudott életében megszabadulni. Tény, hogy irodalmi sikerei dacára Andersen Koppenhágában is hontalan maradt. Első kötetének lelkes fogadtatása után szállodába költözött, majd onnan egy bútorozott szobába a Nyhavn, később a Tordenskjoldagade utcában. Első saját ágyát 61 éves korában vásárolta.

A kis hableány szobrán kívül Koppenhága két emlékművet emelt a nagy mesemondónak. Az egyik szobor a Tivoli, a városi vidám park közelében áll, amelynek kínai pavilonja volt egy híres mese, A csalogány egyik ihletője. A másik a kortárs skandináv kultúra fényes csillaga, Jenny Lind énekesnő, akit a XIX. század közepén csak mint "svéd csalogányt" emlegetett a köznyelv. Andersen udvarolni próbált az énekesnőnek, ám közeledését Lind udvariasan elhárította - alighanem sejtve, hogy az író érdeklődése a női nem iránt semmiképpen sem kizárólagos, sőt alkalmasint mesterkélt volt csupán.

Odense, Dánia harmadik legnagyobb városa számos rendezvénnyel emlékezik nagy szülöttére idén. A meseköltő születésnapján (április 2-án) nyújtják át a nemrég alapított s 50 ezer euróval járó Andersen-díjat. A Munkemollestraedén álló szülőházában múzeumot nyitottak. Koppenhágában július 28-án mutatják be A kis hableány alapján készült musicalt, mégpedig egy, a kikötőben úszó színpadon. Dánia kortárs zeneszerzői összesen tíz új zenekari művet komponáltak Andersen művei alapján, amelyeknek ünnepi bemutatóira április 2. és december 6. között kerül sor olyan neves zenekarok előadásában, mint a New York-i Filharmonikus Zenekar, a Birminghami Szimfonikusok, a Bázeli Szimfonikus Zenekar és a Stockholmi Királyi Filharmónia.

(Panoráma - Dorogman László)