530 éve született Michelangelo

2005. március 7. 10:49

Madonnaábrázolásaira (Szent család, Pitti Madonna) érezhetően hatott Leonardo, aki ekkor tért vissza Firenzébe. Michelangelo ezután hatalmas munkákba kezdett, amelyek rendre meghaladták erejét, mégsem dolgozott segédekkel. Csak vázlatok készültek a Palazzo Vecchio nagytermének freskójához, Az anghiari csatához, a 12 apostol szobra közül csak Máté alakját kezdte el. Ez az első torzója azok közül, amelyek máig elbűvölik az utókort. Firenzéből II. Gyula hívására Rómába ment, ahol a pápa síremlékét kellett elkészítenie. Először negyvenalakos kompozícióról volt szó, ám a pápa a Szent Péter bazilika építésének és folyamatos háborúinak költségei miatt egyre csökkentette a számot, végül a szobrász sértődötten otthagyta a Várost. II. Gyula nyomására azonban Firenze visszaküldte őt, ezután Bolognában készített a pápáról új szobrot a ledöntött helyébe, majd Rómában a Sixtus kápolna mennyezetfreskóival bízták meg. Ez méretét és műfaját illetően is hatalmas kihívást jelentett. Michelangelo igen gyorsan, szinte vázlatok nélkül dolgozott, egyedül, a födém alatt görnyedve. 1508-12 közt készült az emberiség mítoszainak 40x13 méteres panorámája, monumentális és kifejező alakjai az alkotás kínjait is tükrözik. Az alkotó a teremtés és az özönvíz mellett a biblia prófétáit és a görög szibillákat is megfestette.

Ezután folytatta Gyula pápa síremlékét, melynek központi alakja Mózes. A hatalakos alkotáson, mely a római San Pietro in Vincoli templomban látható, a próféta alakja az erő és intellektus hihetetlen egységét sugározza a néző felé. Ehhez készültek a Louvre-ban őrzött rabszolga-szobrok is, bonyolult beállításaik példa nélküliek a reneszánszban.

II. Gyula pápa 1513-ban bekövetkezett halála után a Medici-családból származó X. Leó Firenzében a San Lorenzo családi kriptájának kialakításával bízta meg. Közben Firenze erődítményeit tervezte, s a kor színvonalán készült építményrajzai is művészi értékűek. Ekkori szobrai: Apolló és Győzelem, az utóbbi beállítását sokan utánozták. 1534-től Rómában élt, de ekkor már elvesztette családtagjait, s ránehezedett az öregség. Az ifjú arisztokrata Tommaso Cavalierihez írt leveleit sokan homoszexuális kapcsolatuk jelének tartják, de talán csak a magányos öreg művész kapcsolatkeresését jelzi. Michelangelo később Vittoria Colonna márkinővel kötött barátságot.

75 szonettet, 95 madrigált írt, versei Petrarca formai megoldásait, az újplatonizmus szellemét tükrözik, de a művész lelki gyötrelmeit is, s szellemi önéletrajzának tekinthetők. "A legjobb művész sem tud olyan eszmét, / mit fölöslegével nem rejt a kő / magába; s csak az elmét követő / kéz bonthatja ki burkából a testét" - híres metaforájával szobrászi ars poeticáját fogalmazza meg. 1534-ben III. Pál pápa rendelte meg Az utolsó ítéletet a Sixtus kápolna záró falára. A döbbenetes látomás középpontjában az ítélkező Krisztus ül, s a művész a képen ellenfeleit is kiszerkesztette, önmagát pedig lenyúzott bőrével ábrázolta. A mű mutatja stílusának változásait a 25 évvel korábbi mennyezetképhez képest, szakítását a reneszánsz szépségeszménnyel.

Idős korában inkább írt, festett és építészeti terveket készített: Diocletianus termáinak templommá alakítását, a Campidoglio teret és a Szent Péter templomot tervezte, ennek 42 méteres kupolája egészen az ő műve. Bár egyiket sem tudta befejezni, de utódai megőriztek elképzeléseit. Közben befejezte a Farnese-palotát (ezt tartják a barokk kezdetének), a pápai család lakhelyét s a firenzeiek római templomát. Freskót festett a Vatikán Paolina-kápolnájába, s elkezdte a Pietát és a Rondanini Pietát, az elsőben önarcképét sejtik. Michelangelo 1564. február 18-án halt meg Rómában. Alakjai többnyire tragikus hősök, akik kitörni igyekeznek a földi korlátok közül. Művészete nem közelíthető meg a vonalak és tömegek elemzésével, s máig hatással van az utódokra. Követői közt Caravaggio, Tintoretto, Rubens, Delacroix és Rodin említendő meg.

(Panoráma)