Drezda - tragikus (v)égjáték

2005. február 15. 10:07

Az annak idején a `terrorbombázások` kategóriájába sorolt légitámadásban becsült adatok szerint 35-135 ezer ember vesztette életét. Néhány hónappal a második világháború befejezése előtt sokszázezer kelet-németországi menekült tartózkodott a városban, ezért az áldozatok pontos számát nem lehetett megállapítani. Drezdát néhány emlékeztetőül meghagyott romépület kivételével újjáépítették, ma félmillió lakossal, az újjászervezett Szászország székhelye.

Drezdát az Elba folyó partjain valamikor szláv halászok alapították, a németek a XII. század végétől telepedtek le a városban, amely aztán központi szerepet kapott a szászság, Szászország történetében. A XVIII. században épült a Zwinger, a Hofkirche, a Frauenkirche. A második sziléziai háborúban a poroszok a város egy részét elpusztították.  A hat évtizede történtek főbb részleteikben ismertek, a másodrendű részletekben még sok a bizonytalanság, az értékelésekben az ellentmondás és a célzatosság. A Times Books sorozatban Londonban megjelent "A második világháború atlasza" pontos időrendben vázolja fel a Drezda elleni támadásokat. A brit Lancaster-bombázók első hulláma 1945. február 13-án este 21 óra 49 perckor érte el Drezdát. A német radarállomások nagy késéssel észlelték a berepülést. Egy Mosquito-kötelék 480-500 km/óra sebességgel repülte át a várost és vörösen izzó jelzőberendezéseket dobott le a bombázandó térségekre. Az első bombázási forduló 22 óra 13 perc és 22 óra 21 perc között zajlott le, a németek ekkor már bevetették a megtévesztő fényjelzéseket. Drezda 23 órára egyetlen hatalmas tűztengerré vált. A környékből sorra érkeztek a német mentő- és tűzoltó alakulatok.

Éjfél után fél egykor a német éjszakai vadászok készen álltak a második támadó hullám fogadására, de a riasztást valamilyen okból nem követte felszállási parancs. Fél kettőkor megkezdődött a második bombázási hullám. Több mint félezer Avro "Lancaster" zúdult a városba érkező mentő- és tűzoltó oszlopokra.  Február 14-én déli 12 óra 12 perckor az amerikai légierő 316 Boeing-17-ese hajtotta végre a harmadik szőnyegbombázást. A "légierődök" egy negyvenes köteléke világos nappal irányt tévesztett és tévedésből Prágát bombázta... Az angol kiadvány szerint a drezdai bombázásnak 135 ezer halálos áldozata volt. Hat "Lancaster"-bombázó odaveszett. Összesen 3749 tonna bomba zúdult a városra, ennek 75 százaléka gyújtóbomba volt.  A nyugat-európai légiháborúban "Elba Firenzéjének" letarolása több értelemben fordulópontot jelentett. 

A brit és az amerikai légierő 1944-ig nem volt olyan helyzetben, hogy a német gazdaság jelentős megkárosításához elegendő bombázógépet vezényeljen a frontra. 1944-ben a bombázás pontosságát lényegesen megjavító eljárások születtek és megjelent a P-51 `Mustang` távolsági kísérővadász, amelynek révén német légtérben is fel lehetett venni a harcot a Luftwaffe ellen és sikerült kieszközölni a további bombázásokhoz szükséges légifölényt. A német légierő 1944 nyarára már alig-alig képviselt harci erőt, júniustól a brit-amerikai légiflotta gyakorlatilag akadálytalanul mozgott a német légtérben.

A nyugat-európai bombázások azonban - nem egy stratéga véleményével ellentétben - nem vezettek automatikusan a háború befejezéséhez. Óriási erőforrás-átcsoportosítások váltak azonban szükségessé. Több mint kétmillió német dolgozott 1945 elején a légvédelemre, több, mint amennyit a repülőgépipar foglalkoztatott. A légvédelem szükségleteit szolgálta a német elektrotechnikai termékek fele, az optikai ipar termékeinek egyharmada.

A berlini tervek azonban egyre gyengébb lábakon álltak. A német Luftwaffe arra számított, hogy évente 80 ezer új repülőgéphez jut, de 1944-ben `csak` 38 ezer harci gép készült el, ezek jelentős része is megsemmisült az átcsoportosítások során vagy a bombázott repülőtereken. A háború utolsó két évében a brit `királyi légierő`, a RAF általában a nagyvárosokat és az ipari központokat támadta, az amerikai 8. légihadsereg pedig precíziós fegyverekkel általában a fontosabb ipari létesítményeket.

"A második világháború története" 1982-ben megjelent harmadik kiadásában Ránki György saját forrásai alapján a következőket írta: "1945 februárjában került sor a második világháború legnagyobb bombatámadására Drezda ellen. Ebbe az ipari szempontból jelentéktelen városba a menekültek ezreit helyezték el, és a 14 órás támadás következtében 100 ezer ember pusztult el. A város nagyrésze teljesen leégett. A drezdai támadás borzalmas jelenetei jogosan felvetették a kérdést, vajon indokoltak-e ezek, a nagyvárosok ellen indított, több tízezer polgári halottat okozó bombatámadások. Igazolták-e a szövetségesek elképzeléseit, hogy a támadások megbéníthatják a gazdasági életet, aláássák a német lakosság ellenálló képességét. Az adatok és a háború menete azt bizonyította, hogy a bombatámadások hatása nem felelt meg a várakozásnak."

(Panoráma - Pirityi Sándor)