Kempelen Farkas sakkautomatája újjáéledt
2004. március 26. 09:00
Az idén 270 éve született és éppen ma 200 éve halott Kempelen Farkas híres sakkautomatáját, amelynek eredetije 1854-ben elégett, a világ legnagyobb számítógép-múzeuma újra megépíttette. Noha valóban ember volt benne, Kempelen zseniális szerkezetet alkotott - állítják mai szakértők.
<
Ember a gépben
Tényleg ember volt benne |
Kezdettől fogva az a hír járta, hogy egy törpe növésű sakkozó ül a gépben, de Kempelen meg tudta nyugtatni a gyanakvókat, mikor segédje büszkén nyitogatta az automata ajtait, s azok mögött csak fogaskerekek látszottak. Fromme szerint valóban ember volt a gépben, mégpedig nem is mindig ugyanaz az ember, hanem a Kempelen által szerződtetett sakkozók egész sora. Kész csoda, hogy mindannyian megőrizték a titkot.
Mindennek ellenére a szerkezet zseniális - véli Fromme. Az 1,5 méter széles, 95 centiméter magas és 90 centiméter mély szerkezetben nem csupán arra volt hely, hogy a benne lévő ember a kutató pillantások elől megfelelően elrejtőzzön, attól függően, melyik ajtót nyitották ki, hanem egy kinyitható kis sakktábla is volt benne, s a gépezet igen csavaros mechanikai megoldással az ábrázolt török karjára, illetve a látható táblára vitte át azt, amit a gépben rejtőző sakkozó a kis tábláján lépett. Az elbújt ember pedig mágneses stiftek segítségével "látta" a szerkezetből, hogy mi történik a feje felett lévő táblán.
Az ügyes rendezés is elősegítette a sikert. Így például a figurától jobbra és balra nagy kandelábereket állítottak fel, amelyek fényénél nem tűnt fel, hogy a török bábu feje egyben kémény is, amelyen távozott a belül lévő olajmécses füstje - mondta el a múzeum szóvivője.
Kempelen Farkas sakkautomatájának titkát az alkotó haláláig, 1804-ig nem leplezte le senki, aztán az automata a 19. század első évtizedeiben újabb fénykort ért meg New York-ban, a Broadwayn. Ám a negyvenes évek elején a korszerű technikával eljött az ipari kor, Kempelen automatája vásári látványossággá vált, s titkát egyetlen dollárért leleplezték. Végül 1854-ben egy múzeumi tűz áldozatává vált, s azóta most látható első ízben újra.