800 éve halt meg Maimonidész, a zsidó Arisztotelész
2004. december 13. 13:30
Maimonidész életműve: tudomány, filozófia és vallás metszéspontján
Az 1135-ben Córdobában született Moses Maimonides (más néven: Mose ben Majmúni; Rambam; Múszá ibn Abu Imran) előkelő családból származott, 13 éves volt, amikor az almohádok (egységesítők) fanatikusai elfoglalták Córdobát, s a zsidóknak vagy iszlám hitre kellett térniük, vagy el kellett hagyniuk a várost. Családja a városban maradt, hitét otthon gyakorolta. Az ifjú Mose zsidó tanulmányokkal és természettudománnyal foglalkozott. 1159-ben a marokkói Fezbe költöztek, ahol a rabbinikus tanok és a görög filozófia mellett orvostudományt is tanult.1165-ben mesterét Júda ibn Sosan rabbit az almohádok zsidó hite miatt kivégezték. A Majmúni család ekkor Palesztinába költözött, majd Egyiptomban, a Kairó melletti al-Fusztátban telepedtek le. Apja és bátyja halála után a családfenntartás terhe rá hárult, s mivel a rabbiság nem járt jövedelemmel, az orvosi hivatást választotta. Híre gyorsan terjedt, s hamarosan Szaladin szultán és fia udvari orvosa lett. Az állami kórházban előadásokat tartott, s magánpraxist is folytatott. A zsidó közösséget vezette, és fia, Avraham is híres zsidó tudós lett.
Majmúni első művét: Értekezés a logika kifejezéseiről címmel 16 évesen írta. Fontosabb írásai a 10 évig írt Misna-kommentárral, az arab nyelvű Kitáb al-Sziradzs-dzsal kezdődnek. A korai időktől az i.sz. 3. századig íródott törvénygyűjtemény kifejezéseit magyarázva, sok régészeti, teológiai és természettudományos ismeretet közöl, Tizenhárom cikkely című fejezetében összegzi a zsidó vallás tanításait.
33 évesen kezdte el héber nyelvű főművét, a Misné Tórát, A Tóra áttekintését, amely valamennyi zsidó törvényt és tant világos rendszerbe foglal. Az Előírások könyve a laikusok számára foglalja össze a törvényeket, a Jeruzsálemi törvények pedig a Palesztinai Talmud rendelkezéseit foglalják össze.
A vallási toleranciára vonatkozó tanítását foglalta össze az 1176-90 közt írt A tévelygők útmutatója című munkában, melynek célja a zsidó filozófia racionalizálása, s kapcsolatteremtés a tudomány, a filozófia és a vallás között. Az arab szöveg héber fordítása még életében megjelent, később latinra és más európai nyelvekre is lefordították.
Számos orvosi munkát is írt, köztük egy összefoglalót az egészség megőrzéséről, amelyet al-Afdal szultánnak, Szaladin fiának ajánlott. Orvosi tanításait ma is érvényesnek tartják.
1204. december 13-án hunyt el a mai Kairóban. Halála után Palesztinában, Tiberiasban temették el, sírjához ma is sokan zarándokolnak. Filozófiáját tanulmányozták a keresztény skolasztikusok, Aquinói Tamás és Albertus Magnus is, s hatása kimutatható Baruch Spinoza és G. W. Leibniz munkáiban.
(MTI)
Támogasd a 
szerkesztőségét!
