Thuróczy János, Mátyás király krónikása
2004. december 10. 18:26 Megyesi Csaba
Munkájában régi krónikaszövegeket felhasználva, Zsigmondtól kezdve saját koráig, oklevelek és szóbeli hagyományok alapján, önállóan írta meg Magyarország történetét.
<
Munkájában régi krónikaszövegeket felhasználva, Zsigmondtól kezdve saját koráig, oklevelek és szóbeli hagyományok alapján - Mátyás király könyvtárát felhasználva -, önállóan írta meg Magyarország történetét. A mű (Chronica Hungarorum) megőrizte Rogerius Siralmas énekét is. Mint a Hunyadi-ház tisztelője, és mint világi történetíró és hivatalnok, saját társadalmi osztálya a politikai életbe ekkoriban bekapcsolódó köznemesség törekvéseit és történetfelfogását fogalmazta meg.
Hásságyi biztatására az 1480-as évek elején megírta II. (Kis) Károly történetét, hogy a krónikairodalom hiányait kitöltse. Ehhez Lorenzo dei Monaci latin költeményét ültette át prózára kibővítve a szájhagyománnyal. Drági kérésére 1486-87-ben átdolgozta a 14. századi Krónikakompozíció hun történetét; kisebb módosításokkal és kiegészítésekkel átírta ennek elbeszélését 1342-ig; hozzácsatolta Küküllei I. Lajos életrajzát és a már említett Kis Károly-történetet. Az 1386-1458 közötti időszakot önállóan dolgozta ki, a továbbiakról futó áttekintést ad 1487. augusztus 17-ig. Anekdoták beillesztésével élvezetes olvasmánnyá tette a krónikát. Naprakészségét jellemzi, hogy az utolsó fejezetben Mátyás több hadisikere mellett elmeséli Bécs és Bécsújhely elfoglalását is, Bécsújhely pedig 1487. augusztus 17-én került Mátyás uralma alá.
Függelékül csatolta Rogerius Carmen miserabiléját, melynek szövege csak innen ismert. A teljes mű 1488-ban jelent meg, mely a korai magyar könyvművészet egyik figyelemre méltó reprezentánsa. Ebben az időben Budán nem működött nyomda, így a krónikát Brünnben (Brno) a Stahel műhelyében nyomtatták. A szép történeti képeskönyv amellett, hogy forrásértékét is megőrizte, a könyvtárak, könyvgyűjtők féltett könyvritkaságai közé tartozik a mai napig. A Somogyi-könyvtár 1993 januárjában vásárolta meg az augsburgi, tehát a második kiadás egy példányát.