Jacques Revel Budapesten
2004. március 9. 11:15
A rendszerváltás óta számtalan esetben lehettünk tanúi annak, hogy egyik-másik politikai szereplő történeti érveléssel kívánja politikai ambícióit alátámasztani. Legutóbb Teleki Pál szobrának felállítása késztetett arra bizonyos csoportokat, hogy történeti érvekkel hozakodjanak elő. Aki azonban azt hiszi, ez valami speciálisan magyar jelenség, és a rendszerváltás korának múló tünete, súlyosan téved. A múlt politikai kihasználása valójában épp olyan idős, mint maga a professzionális történetírás - állítja Jacques Revel francia történészprofesszor, aki az Atelier Magyar-Francia Társadalomtudományi Központ meghívására már többedszer tartott előadást Magyarországon.
<
`A történelmet le kell hűteni`
| Jacques Revel |
Önálló kötete Magyarországon még nem jelent meg; a magyar olvasók folyóiratokból, könyvekhez írt előszókból vagy tanulmánykötetekben megjelent írásaiból ismerhetik. Jacques Revel az Atelier Magyar-Francia Társadalomtudományi Központ meghívására már többször járt Magyarországon. Tegnap az ELTE Bölcsészkarán - legutóbbi kötetének témájához kapcsolódóan - "az idő újrafelhasználásáról, a múlt politikai felhasználásáról" tartott előadást.
A történészek és a nagyközönség számára is közhelyesen hangzik, hogy a történelmet a politika, mondjuk bizonyos történések interpretálásának kisajátításával, felhasználhatja a saját céljaira - kezdte előadását Revel. Ez még csak nem is újdonság, hiszen a jelenség jószerivel egyidős magának a történetírásnak mint professzionális tudománynak a megszületésével. A 19. századi történetírók is megpróbálkoztak azzal, hogy biztosítékok beépítésével védjék újdonsült szaktudásukat a politikai ambícióktól - s ők is kudarcot vallottak.
A történelem mint szaktudomány megjelenését sokan Leopold von Ranke német történész tevékenységéhez kötik, s ha ez vigasztalja a mai, szaktudásukat féltő történészeket, már Ranke is keményen szembesült a történetírás és a politika érzékeny kapcsolatának problémájával. Hogyan lehet elkerülni, hogy a történetírás a politika eszközévé váljon? - tették fel a kérdést Ranke kortársai. Sehogy - voltak kénytelenek szembesülni az igazsággal, amit az a korabeli folyamat is igazol, ahogy a frissen létrejött professzionális német történetírás egyszersmind ideológiát is szolgáltatott a porosz nemzetállam politikai síkon zajló megteremtéséhez.
Az alighogy megszületett modern történetírás és az aktuálpolitika viszonya Franciaországban - ahol az 1870-es évekre tehető a professzionális történetírás megjelenése - is hasonló következtetések levonására késztette a historikusokat. A kor francia történészei a "történelmet le kell hűteni" jelszavával vágtak neki a múlt feltérképezésének, s azt hirdették: a politikailag eleve érzékeny témákat - mint pl. a francia forradalom vagy az állam és az egyház viszonya - eleve ki is kell hagyni a vizsgált jelenségek sorából. Elvük azonban használhatatlannak bizonyult például az invesztitúra-harcok elemzésénél, hiszen ennek a témának a leírása lehetetlen volt az állam és az egyház viszonyának érintése nélkül.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
