375 éve halt meg Bethlen Gábor
2004. november 15. 14:38
Kora egyik legtehetségesebb politikusa volt, s szerepet játszott a harmincéves háborúban is.
Birtokos középnemesi családból származott. Korán elárvult, gyámja Lázár András királybíró volt. Báthori Zsigmond udvarában nőtt fel, rokona, Bocskai István is hatott rá. 15 évesen lett katona, 1600-1602 között harcolt Mihály havasalföldi vajda és Basta császári tábornok rémuralma ellen. Székely Mózes fejedelem híve volt, annak veresége után, 1602-ben Törökországba menekült. 1604-ben Bocskaihoz csatlakozott, s török támogatást szerzett számára fejedelemmé választásához. Később Rákóczi Zsigmonddal szemben Báthori Gábort támogatta, 1608-ben az ő fejedelemségéhez is megszerezte a szultán hozzájárulását. Báthorival Habsburg-kapcsolatai miatt szembefordult, s 1612-ben ismét Törökországba emigrált. 1613-ban török haddal indult Báthori ellen, s a kolozsvári országgyűlés október 23-án, török támogatással fejedelemmé választotta. Bethlen a Portánál elérte az adó mérséklését, erős államot épített ki, hadsereget szervezett, gazdaságpolitikája fellendítette az ipart és a kereskedelmet. Támogatta a tudományt és a művészetet, diákokat küldött Angliába és Németalföldre, Gyulafehárvárott főiskolát alapított.
A harmincéves háború kitörése után, 1618-ban szövetkezett a cseh rendekkel a Habsburgok ellen. 1619-ben elfoglalta egész Észak-Magyarországot, s Bécs alá jutott. 1620-ban a besztercebányai országgyűlés királlyá választotta, de, mivel protestáns volt, a katolikusok várható ellenállása miatt nem fogadta el a koronát. A csehek fehérhegyi veresége után 1621-ben Nikolsburgnál békét kötött a császáriakkal. Ezután a királyi címről való lemondás fejében hercegi címet kapott Munkács várával, s megtarthatta az elfoglalt hét felső-magyarországi vármegyét. 1624-ben újabb, eredménytelen támadást indította Habsburgok ellen, a bécsi béke csak a nikolsburgi béke eredményeit erősítette meg. 1626-ban feleségül vette Brandenburgi Katalint, erősítve protestáns kapcsolatait, s belépett a westmisteri szövetségbe, mely a Habsburgok európai hatalma ellen irányult. Ebben az évben kiverte Wallenstein császári hadvezér seregeit Észak-Magyarországról, de a nyugati szövetségesek támogatása elmaradt, s az 1626-os pozsonyi béke nem teremtett új helyzetet. Utolsó éveiben ő is a lengyel trón megszerzésére törekedett, de halála ebben megakadályozta. 1629. november 15-én hunyt el.
(MTI)
Támogasd a 
szerkesztőségét!
