Friedrich Paulus vezértábornagynak és a német hadsereg déli, a sztálingrádi katlanban rekedt csoportjának fegyverletételével véget ér a Volga menti városért folytatott véres küzdelem. Február 2-án az északi csoport is megadja magát. A sztálingrádi vereséggel a német lakosság nyilvánvalóan tudatára ébred a Birodalom rossz hadi helyzetének. Sokak számára a kapituláció a második világháború végének kezdetét jelenti. A Vörös Hadsereg már 1942. november 22-én 270 000 német katonát kerített be Sztálingrád előtt. Két nappal később Adolf Hitler megparancsolta, `foglaljanak el sündisznóállást`. A Sztálingrádért folytatott harc már 1942 őszén elveszítette stratégiai jelentőségét. A bakui olajmezők - Hitler által a háború szempontjából döntőnek minősített - meghódítását nem lehetett többé keresztülvinni, így a német hadsereg számára egyetlen értelmes alternatívaként a frontvonal kiegyenesítése mutatkozott. Hitler parancsai a 6. Hadsereget azonban a Sztálingrád előtti kitartásra kényszerítették. November 25-én megkezdődött a körülzárt katonák légi úton történő ellátása. Hermann Göring, a légierő főparancsnoka ígérete ellenére, az ellátás nem volt kielégítő. A szükséges javaknak csak egyharmadát lehetett repülőgépen beszállítani. 1942 telén éhenhaltak az első katonák, az orvosi ellátás is hiányos volt, s lőszerből sem volt elegendő. Noha december 12-én Erich von Manstein vezértábornagy végrehajtott egy menetesítő támadást, azonban a Don hadseregcsoportot egy szovjet ellentámadás december 24-én visszaszorította. A körülzárt Paulus nem kísérletezett kitöréssel - amely a csapatok egy részét talán meg tudta volna menteni -, hogy ne cselekedjék Hitler parancsai ellenére. Január 31-én teljes a vereség, a Vörös Hadsereg katonái tovább nyomultak előre. A Sztálingrád körüli harcokban a várost teljesen lerombolták. Az öt és fél hónapos csatában 46 000-en meghaltak, 64 220 lakost kényszermunkásként a németek elhurcoltak. A katonák között a veszteségek szovjet adatok szerint 146 300 főt tettek ki a német és 46 700 főt a szovjet oldalon. A német légierő sztálingrádi bevetése során több mint 8000 embert veszített. A kapitulációval 107 800 katona került szovjet hadifogságba, mintegy 34 000 sebesültet és szakembert még a fegyverletétel előtt a légierő elszállított.