330 éve halt meg John Milton

2004. november 8. 12:18

Az 1608-ban napvilágot látott Milton a cambridge-i egyetemen magiszteri fokozatot szerzett 1632-ben. Tudatosan készült a költői pályára. 1640 és 1660 között a forradalom szolgálatába állította munkásságát, 1649-től az államtanács titkára volt. A restauráció idején bujdosásra kényszerült, majd kegyelmet kapott. 1651- 52 telén megvakult.

Pályája kezdetén olasz és angol szerelmi szonetteket, pásztorjátékot írt. Pamfletjeiben támadta az anglikán püspökség intézményét, felszólalt a sajtószabadságért és a házasság felbontásának jogáért. Több művében védelmezte a királyt kivégző angol népet az európai közvélemény előtt. Fő műve az Elveszett Paradicsom című, tíz könyvből álló eposz (1667), amelynek tengelyében a bűnbeesés, az ősi boldogság elvesztése áll.

Apja jómódú jogászember volt, fiát kora gyermekségétől írónak szánta. Milton a cambridge-i egyetemen szerzett magiszteri fokozatot 1632-ben. 1632 és 38 között apja hortoni birtokán képezte magát tovább, ebből az időből származik a vidámság és elmélkedés ellentétes hangulatait megjelenítő költeménypár, a L'Allegro és az Il Penseroso, valamint Comus című pásztorkölteménye. Költői pályájának első szakaszát a Lycidas című elégia zárja le, melyben egy volt cambridge-i diáktársának állít emléket. 1638 tavaszán több hónapot töltött Firenzében és Rómában, rövidebb időt Nápolyban, s meglátogatta az inkvizíció őrizetében álló Galileit is. Szicíliába és Görögországba is készült, de tervét meghiúsította a skót felkelés, az angol polgári forradalom nyitánya. 1639. augusztus elején visszaérkezett Angliába.

Hazatérése után megírta a Damon sírfelirata című pásztori elégiát, amellyel búcsút mondott a latin nyelvű költészetnek, s az Arthur-mondakörről írandó nagy hőseposz tervezgetésébe merült. 1641-42-ben öt röpiratban támadta az anglikán püspökség intézményeit. Az 1644-ben írt Aeropagitica című írásával a szólás- és sajtószabadságot védelmezte. Ezután főként tervbe vett angol történetén dolgozott, de 1649-ben, I.Károly kivégzése után, végképp elkötelezte magát a forradalom mellett a Királyok és elöljárók hivataláról című pamfletjével. 1649 márciusában az államtanács külügyi titkára lett. Milton tagadta az uralkodók isteni jogát és bibliai, történelmi példákkal érvelt a forradalom joga és igaza mellett.

Forradalmi reményeit időközben mindinkább szétfoszlatta az események menete. Cromwell 1658-ban bekövetkezett halála után fia, Richard 1659 májusában lemondott államfői tisztéről, az 1660. április-májusban ülésező "konvent" parlament visszahívta a kivégzett Stuart uralkodó fiát, II. Károlyt. Milton utolsó nagy prózai művében, A szabad köztársaság szervezésének kézenfekvő, könnyű módja (1660) címűben a gyűlölt királyi rabság visszaállítása ellen emelt szót. A Stuart- ház restaurálásával Milton minden politikai reménye romba dőlt, ő is bujdosni kényszerült, két vitairatát hóhér égette el, mint a királygyilkosság védelmezője egy ideig letartóztatásban is volt, feje felől csak a december 15-én kibocsátott amnesztia hárította el a közvetlen veszélyt. Vakon, magányosan ekkor ért el költészetének csúcsára.

1667-ben jelent meg fő műve, az Elveszett Paradicsom című vallásos eposza, 1671-ben pedig a négy énekből álló A visszanyert Paradicsom és vele egy kötetben A küzdő Sámson című dráma, közben pedig 1670-ben Anglia története című történelmi munkája. Az Elveszett Paradicsom tengelyében a bűnbeesés, az ősi boldogság elvesztése áll, a jóval rövidebb, tompított hangnemű Visszanyert Paradicsom a pusztában megkísértett Jézus történetét beszéli el. A küzdő Sámson című tragédiájában a bilincsekbe vert vak hős alakjában egyrészt a királyi önkénynek alávetett angol népet, másrészt saját helyzetét, lelkiállapotát jeleníti meg. A nagy londoni pestisjárvány (1665-66) idején Milton családjával együtt Chalfont St. Gilesben húzódott meg. Régi családi otthonát a londoni tűzvész pusztította el 1666-ban, ő maga köszvényrohamban hunyt el, egy hónappal 66. születésnapja előtt, 1674. novemberében. 

(MTI)