60 éve hozták létre az első gettót Budapesten

2004. november 15. 10:30

A II. világháborúban Budapesten a Dohány utca, Nagyatádi Szabó (ma: Kertész) utca, Síp utca, Wesselényi utca, Király utca által határolt területen felállították a gettót, ahol kb. 62-65 ezer budapesti zsidót zsúfoltak össze. A gettó 1945. január 18-án szabadult fel.

A gettó a középkorban a zsidóság elkülönítésének területe volt a katolikus fennhatóságú országokban. Az utolsót, a római gettót a pápai állam felszámolása során a garibaldisták szüntették meg 1870-ben. A modern gettót a német nemzetiszocialisták hozták létre az általuk megszállt lengyel, orosz és egyéb területeken. Magyar követőik, a nyilaskeresztesek 1944-ben, egy hónappal a náci támogatással megvalósult hatalomátvételük után szervezték meg a zsidók bekerítését és elkülönítését. A Zsidó Tanácsot 1944. november 18-án értesítették a budapesti gettó létrehozásáról, a belügyminiszteri rendelet 1944. november 29-én jelent meg. (A vidéki zsidóságot, több mint 400 ezer embert, a márciusi német megszállás után a július 7-i leállításig már május-júniusban deportálták.)

1944. november 15-én először az ún. a XIII. kerületi, újlipótvárosi gettó jött létre, a pápai, svájci, svéd, spanyol és portugál védelem alatt álló házakból, ezek együttesét nevezték "nemzetközileg védett gettónak". Ezt a területet, ahol az engedélyezett 15 600 ezer ember helyett legalább háromszor annyian éltek, nem határolták körül. A védettség ellenére a nyilasok csoportosan keresték fel e házakat, hogy kirabolják, majd a Duna-partra hajtsák kivégezni az embereket. A Váci út, Wahrmann (ma Victor Hugo) utca, Újpesti rakpart és Szent István körút alkotta négyszögből a Budapestet decembertől támadó szovjet hadsereg 1945. január 16-án szorította ki a németeket.

A pesti "nagy gettó" a VII. kerületben, a Dohány utca, Nagyatádi Szabó (ma: Kertész) utca, Király utca és Károly körút által határolt, 0,3 négyzetkilométeres területen helyezkedett el. A beköltöztetés már a rendeletben megszabott 1944. december 7-i határidő előtt öt nappal megtörtént. Az itt lévő 4513 lakásban kb. 55-70 ezer budapesti zsidót zsúfoltak össze, ide telepítették a város más részein lakókat is, míg a keresztényeket kiköltöztették - "a zsidókérdés gyökeres megoldása érdekében". Az élelem-fejadag napi 7-800 kalória volt, az egészségügyi viszonyok minősíthetetlenek, decemberben naponta 80-120 halottat vittek ki a zárt területről. 1945. január 18-án a szovjet katonák közeledtére a nyilas őrség eltűnt, a kerítés deszkapalánkjait az emberek eltüzelték. A gettó felszabadulásakor a Klauzál-téren több mint 3000 temetetlen holttestet találtak. 

(MTI)