Theodore Roosevelt

2004. január 7. 09:00

(1858-1919)

Theodore Roosevelt 1858. október 27-én New York városában született, egy jómódú család második gyermekeként. Felmenői apai ágon hollandok, anyai ágon írek, skótok és hugenották (azaz francia protestánsok) voltak. Gyermekkorában - asztmája miatt - igen sokat betegeskedett, ezért felnőttként megkülönböztetett figyelmet fordított egészsége megőrzésére és fizikai állóképessége javítására.

Kiváló nevelését magántanárok alapozták meg. Harvardi tanulmányait 1880-ban fejezte be, s még ugyanebben az évben beiratkozott a Columbia Egyetem jogi karára is, de a politika iránti egyre erősödő érdeklődése miatt a jogi pálya lassacskán háttérbe szorult. Két évvel később, alig 23 évesen képviselő lett New York állam törvényhozásában, ahol két éven át erősítette a republikánus párt sorait.

Ezután egy időre visszavonult dakotai birtokára, majd ismét közéleti szerepet vállalt New York állam közigazgatásában, 1897-98- ban pedig a kormányban haditengerészeti miniszterhelyettes volt. Az amerikai-spanyol háború kitörésekor lemondott tisztségéről, s önkéntesekből megszervezte a "kemény lovasok" néven ismertté vált 1. lovasezredet, amelynek élén Kubában harcolt, s ahonnan nemzeti hősként tért vissza, egyenesen New York kormányzójának székébe (1898-1900).

William McKinley elnök oldalán 1901-ben alelnökként jutott be a Fehér Házba, majd 1901. szeptember 14-én, a McKinley elleni halálos merényletet követően az Egyesült Államok 26. elnökeként letette a hivatali esküt. Az amerikai elnökök közül ő került legfiatalabb korban az elnöki székbe, eskütétele napján mindössze 42 éves volt. Három évvel később újraválasztották, s 1909 márciusáig maradt hivatalban.

Elnöksége idején a közérdek védelmében megerősítette az elnöki hatalmat és a kormány befolyását a nagytőke és a munkásság közötti konfliktusok kezelésében. Az általa indított "Becsületes játszma" (Square Deal) program keretében korlátozta a holdingok hatalmát, és 44 törvénytelenül működő tröszt ellen indított eljárást. Lépéseket tett a politikai korrupció visszaszorítására, környezetvédelmi és szociális reformokat vezetett be, szabályozta a vasutak és az élelmiszeripar működését - ez utóbbi területen hozott intézkedései egyben a modern fogyasztóvédelem alapjainak lerakását is jelentették. Környezetvédelmi rendeleteivel megduplázta a nemzeti parkok számát, nemzeti emlékhelyeket, vadrezervátumokat létesített, öntözési és fásítási programot indított.

Külpolitikáját jól jellemzi az egy alkalommal általa idézett afrikai közmondás, miszerint halkan beszélj és furkósbotot vigyél magaddal. A furkósbot-politikát elsősorban a latin-amerikai ügyekben alkalmazta. Kormányzása idején a Monroe-elv újraértelmezésével kimondta, hogy az Egyesült Államoknak az európaiak latin-amerikai agresszióját elkerülendő joga van beavatkozni az eladósodott latin-amerikai országok belügyeibe.

Ennek értelmében vetett véget Venezuela német blokádjának (1902), e gondolat szellemében támogatta Panamát függetlensége kivívásában Kolumbiától (1903). (Kolumbia a megépítendő óceánközi csatorna bérbeadási szerződését elutasította, amiért cserébe az Egyesült Államok megkapta a Panama-csatorna használati jogát.) Dominikában először gazdasági tanácsadót nevezett ki, majd átvette a vámhivatalok működtetését (1905), 1906-ban pedig egy felkelés miatt megszállta Kubát.

A halk beszédet, vagyis a tárgyalásos elvet alkalmazva 1905-ben ott bábáskodott az orosz-japán háborút lezáró portsmouth-i béke megkötésénél. Közvetítő tevékenységéért 1906-ban Nobel-békedíjjal tüntették ki. Ő volt az első amerikai elnök, aki ebben a magas kitüntetésben részesült. Hivatali idejének lejárta után tíz hónapos afrikai vadászatra utazott, majd európai körutat tett, melynek keretében, 1910 áprilisában Magyarországon is eltöltött néhány napot. (19ö4-ben Amerikában Apponyi Albert is meglátogatta.) Az Egyesült Államokba visszatérve ismét bekapcsolódott a politikai életbe, de közszereplése már nem hozta meg a várt sikert.

Még létrehozta a Progresszív Pártot, s annak elnökjelöltjeként indult az 1912-es választáson. Október 14-én Milwaukee-ban kampánybeszédének megtartására igyekezett, amikor egy merénylő mellbe lőtte. Mindent egy lapra feltéve, golyóval a mellében beszélt ötven percen át, de hősiessége sem tudta győzelemre segíteni. Élete végéig remélte, hogy harmadik ciklusban is az Egyesült Államok elnöke lehet. Tervei megvalósításának 1919-ben bekövetkezett hirtelen halála vetett véget.

Igen népszerű politikus és szenvedélyes vadász volt, az újságok csak Teddyként emlegették. Vadászportyáira a sajtó is elkísérte. Így igen hamar szárnyra kelt a hír, hogy egy 1902-es vadászaton, amelyen egyetlen zsákmánya egy sebesült medve lehetett volna, megtagadta az állat lelövését. Egy játékmackókat készítő házaspár a hír hallatán megkérte, hogy játékaikat az elnök után teddy bearnek nevezhessék el. A medve megmenekülésének részletei azóta sem tisztázottak, de a játékmackókat Amerikában még ma is teddy bearnek nevezik.