Korai gyermekbántalmazás nyomaira bukkantak Tell Brakban
2026. július 9. 13:41 Múlt-kor
Egy Szíriában feltárt, körülbelül hatezer éves csecsemő csontvázán olyan sérüléseket azonosítottak a kutatók, amelyek a Közel-Kelet eddig ismert legkorábbi gyermekbántalmazási esetére utalhatnak. A vizsgálat eredményei arra is rávilágítanak, hogy a korai városiasodás társadalmi feszültségei már az emberi történelem hajnalán is hatással lehettek a legkiszolgáltatottabbak életére.
A csecsemő maradványait a mai Szíria területén fekvő Tell Brak régészeti lelőhelyen tárták fel, amely a Kr. e. 5. évezred végén a világ egyik legkorábbi városának számított. A gyermek valamikor Kr. e. 4200 és 3900 között, vagyis a késő rézkor idején halt meg, és egy olyan temetőben helyezték végső nyugalomra, amelyet a település kézművesnegyedében élő kiskorúak számára alakítottak ki.
A fogfejlődés vizsgálata alapján a kutatók megállapították, hogy a gyermek halálakor mindössze hat–kilenc hónapos lehetett. A csontváz elemzése során a szegycsont közelében négy bordatörést, a jobb combcsonton rendellenes csontnövekedést, valamint a koponya mindkét oldalán különböző elváltozásokat azonosítottak, amelyek ismétlődő, jelentős erejű külső behatásokra utalnak. A kutatók szerint különösen figyelemre méltó a bordák sérülése, mivel ilyen fiatal csecsemőknél az ilyen törések rendkívül ritkák, és a modern orvostudományban is gyakran a bántalmazás egyik jellegzetes ismertetőjegyének számítanak.
Az International Journal of Osteoarchaeology folyóiratban megjelent tanulmány szerzői számos más lehetséges magyarázatot is megvizsgáltak - például az angolkórt és a skorbutot -, ám ezek közül egyik sem tudott kielégítő magyarázatot adni az elváltozásokra. A kutatók arra is rámutattak, hogy az ókori Mezopotámia kedvező éghajlata és termékeny földjei miatt a súlyos vitaminhiány valószínűtlen volt, a csecsemő csontsűrűsége és fejlődése pedig megfelelt a vele egykorú gyermekekének. Az ugyanabból a temetőből előkerült többi gyermek csontvázán ráadásul nem találtak hasonló bordatöréseket, ami tovább erősíti, hogy ezek a sérülések korántsem számítottak szokványosnak.
A kutatók ezért úgy vélik, hogy a csecsemő nagy valószínűséggel a gondozója által elkövetett bántalmazás áldozata lett, ugyanakkor hangsúlyozzák, hogy a régészeti bizonyítékok alapján sem az elkövető személye, sem a szándéka nem állapítható meg. A részben begyógyult törések arra utalnak, hogy a gyermek a sérülések elszenvedése után még egy ideig életben maradt, a bioarcheológiai módszerek azonban – a modern igazságügyi vizsgálatokkal ellentétben – nem teszik lehetővé a lágyszövetek elemzését vagy a körülmények részletesebb rekonstrukcióját.
A kutatók szerint az eset összefügghet azzal is, hogy Tell Brak ekkoriban gyorsan fejlődő várossá alakult, ami jelentős társadalmi változásokkal és feszültségekkel járhatott, miközben a hagyományos rokonsági kapcsolatok is meggyengülhettek. A tanulmány jelentőségét növeli, hogy a gyermekbántalmazás régészeti bizonyítékai rendkívül ritkák: eddig mindössze néhány hasonló esetet sikerült azonosítani Egyiptomban, Franciaországban és Litvániában, így a mostani lelet fontos adalékot nyújthat a korai városi társadalmak mindennapi életének és családi viszonyainak feltárásához.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
