Dali-centenárium Párizsban
2004. szeptember 23. 14:21
`Az idő az életfa ágára tekeredik. Dalí ideje nem pontos, nem merev, hanem cseppfolyósan olvad az űrben. Az idő tehát szubjektív, mint minden egyes ember érzékelése, gyorsasága pedig kizárólag az ember egyetemes sorsától függ`. Ezekkel a sorokkal adja meg a kulcsot alaktalan, víz- vagy könnycseppformájú bronzóráihoz Salvador Dalí, akinek 100. születésnapjáról a mesterhez méltó kiállítással emlékezett meg párizsi múzeuma.
A Montmartre csúcsához közeli Espace Dalí pincehelyiségében a centenárium alkalmából állították ki a szürrealizmus katalán zsenijének két híres installációját: az ajak formájú vörös kanapét, amely egy, a buja hollywoodi filmsztár, Mae West vonásaira épülő szoba része volt és az 1970-es években tervezett, kenyerekből és más péksüteményekből álló baldachinos hálószobát.
Az órák mellett ugyancsak bronzba öntve jelent meg a művész Sárkányölő Szent György szobra, Lancelot lovag és Guinevra királyné szerelme, édenkerti emberpárja, csiga hátán lovagló angyala. Az igazi polgárpukkasztó Dalí jelenik meg a Hallucinogén torreádorban, amely rézollóból, tubából és számos kiskanálból áll.
A múzeumban, ahol klasszikus zenei aláfestéssel a látogató végig Dalí eszmefuttatásait hallgathatja a mester híres, egyszerre patetikus és eltúlzottan groteszk hanghordozásával, csaknem teljessé vált könyvillusztrációinak tára. A Don Quijote finom rajzai, a Pantagruel burjánzó vaskossága, a Trisztán és Izolda komorsága, az Alice Csodaországban fintorai mellett a legmegdöbbentőbb hatást a Szent Jeromos Bibliájához, a középkori egyházi tanítás alapjául szolgáló Vulgatához 1964 és 1967 között készült 105 litográfia kelti. Ezeknek többségét Dalí úgy építette fel, hogy nyíllal lőtt ki festékfoltokat a vászonra, és ezek köré rajzolta figuráit.
Bár Dalí magát mélyen hívő katolikusnak tartotta, azért egyik-másik képe felér egy istenkáromlással: a Teremtés napjai olyanok, mintha egy rossz gyerek maszatolta volna össze a vásznakat, a Bábel-torony inkább emlékeztet egy modern, környezetszennyező kéményre, Jézus feltámadását pedig olyan kék fény veszi körül, mintha csak egy modern lézershow-t látnánk.
Salvador Dalíról köztudott, hogy nem volt a szerénység mintaképe. Ezt különösen az 50 évvel a szürrealizmus után című sorozata illusztrálja, amelyben a mozgalom legnagyobb alakjának természetesen önmagát tekinti - nem minden alap nélkül - és egy ablakon kidobott égő zsiráfot ábrázoló képnek a következő címet adta: A Nagy Inkvizítor elűzi a Megváltót. Az "Inkvizítor" André Breton, a szürrealisták vezére, aki Dalít "elüzletiesedése" miatt kitagadta a mozgalomból.
Kétségtelen, hogy a mester nem vetette meg a pénzt, és a múzeum ebben is követi szellemét, hiszen boltjában és galériájában jócskán kaphatók borsos áron az általa tervezett, sorozatgyártásra ítélt órák, parfümüvegek, könyvjelzők, és más, festményeit aprópénzre váltó szuvenírek. Be lehet ruházni egy-egy, Dalí által szignált másolatra, és néhány eredetinek mondott kisebb festményre is - ez utóbbiakra 5000 eurótól felfelé - bár a centenárium kapcsán tömegesen felbukkant hamisítványok fényében nem árt a gyűjtőket óvatosságra inteni.
(Panoráma - Göbölyös N. László)
Támogasd a 
szerkesztőségét!
