Magellán és a Föld körülhajózása
2006. április 27. 12:00 Megyesi Csaba
Négyszáznyolcvanöt éve, 1521. április 27-én halt meg a Fülöp-szigeteken Ferdinand Magellán (Fernao de Magalhaes) portugál felfedező, az első Föld körüli expedíció vezetője.
A portugál korona emigrációba kényszeríti Magellánt
Magellán neve először az 1505-ös portugál hadjáratban tűnt fel (ekkor még mint Fernao de Magelhaes). A portugálok kétszáz hajót és ezerötszáz katonát szereltek fel, hogy végérvényesen birtokba vegyék a Keletet. Magellán ekkor 24 éves. Korok és Magellánok
Annyit tudni róla, hogy 1480 körül született, valószínűleg Portóban. Családja a nemesség negyedik fokán állt, így saját címert viselhetett és beléphetett a királyi udvarba. Kora ifjúságában állítólag Leonora királynő apródjaként szolgált. Az 1505-ös hadjáratban, mint egyszerű `sobresaliente`, azaz harcos szerepelt. Ezek voltak tanulóévei: vitorlát vont be; szivattyúzott; harcolt; részt vett az erődök építésében; árut hordott. Mindenben részt vett, így mindent megtanult. 1506. március 16-án, Cannanore-nél esett át a tűzkeresztségen. A tizenegy hajóból álló portugál flottát kétszáz mohamedán támadta meg, arra számítva, hogy a portugálok felkészületlenek lesznek, de az európaiak - nyolc halottal és kétszáz sebesülttel - megnyerték a csatát (óriási szám az első gyarmati háborúk méreteiben). Ez az ütközet fordulópont a portugál hódítások történetében: biztosította uralmukat az indiai partokon. Magellán is megsebesült, Afrikába szállították. Ittlétéről bizonytalanok az információk, úgy tűnik, egy ideig Sofalában tartózkodott, és 1507 nyarán tért vissza Lisszabonba.
Nem maradt sokáig Európában: 1509-ben ott volt azon az öt hajóból álló flottán, amelynek feladata Malakka (a mai Szingapúr) elérése volt. A malájok csellel próbálták elveszejteni a portugálokat, de azok az utolsó pillanatban kicsúsztak a kelepcéből. Magellánnak, mint Garcia de Susa kapitány legmegbízhatóbb emberének kulcsszerepe volt a megmenekülésben. 1510-ben, 5 esztendei szolgálat után már tiszti rangban találjuk, s végül 1512-ben idegenként tért vissza hazájába. Egyetlen jutalma, hogy felvették az alamizsnával ellátandók listájára, így nem csoda, ha az első és nem éppen kedvező alkalmat felhasználta, hogy újból megállja a próbát. 1513 nyarán jelentkezett a Marokkóba induló szárazföldi expedícióba. Az Azamorba küldött hadseregben ismét csak egy alárendelt tiszt. Megsebesült, egy lándzsa megsértette térdét, örök életére sánta maradt. Azt a megbízást kapta, hogy a zsákmány felvigyázója legyen - így keveredett sikkasztási ügybe, de nem indítottak ellene vizsgálatot, hanem visszarendelték Portugáliába. A király elé járult kihallgatásra. Mánuel ugyanabban a teremben fogadta, ahol elődje, II. János Kolumbuszt utasította el: ugyanaz a történelmi jelenet ismétlődött meg. Nevetséges összegű járadékemelést kért, és tapasztalatához méltó megbízatást - Vasco da Gama óta nem volt olyan portugál hajós, mint Magellán. Mánuel ridegen elutasította, sőt, amikor Magellán nyíltan megkérdezte, hogy van-e kifogás az ellen, ha más országban keres szolgálatot, a király lemondott róla.
Egy évet töltött látszólagos semmittevéssel. A déli tengereken hajózó kormányosokat, kapitányokat kérdezett ki; a Tesoariában, Mánuel király titkos levéltárában végigkutatta a szigorúan őrzött portolanikat (parti térképeket), és a legutóbbi brazíliai expedíció hajózási naplóit. Barátságot kötött Ruy Faleiroval, a földrajz elméleti szakértőjével, akit mint kartográfust és asztronómust a legnagyobb tekintélynek tartottak. Mindezt miért? Kolombusz azzal indult negyedik expedíciójára, hogy Indián keresztül tér haza. Vespucci azért tapogatta végig Amerika déli partvidékét, hogy elérje a fűszerszigeteket. Cortez negyedik útja előtt megígérte Károly császárnak, hogy Panama környékén megkeresi az átjárót a Csendes-óceánra. Cortereal és Cabot egész a Jeges-tengerig hajóztak fel, Joan de Solis pedig végig a La Plata-folyamon. Mindezt hiába tették. Az átjáró megtalálása, a távol-keleti fűszerszigetek keletről való elérése volt Magellán álma is.
|
Pigafetta  |
Miután a portugál király elutasította, csak egyetlen út maradt hátra: Spanyolországhoz kellett fordulnia, csak ott számíthatott támogatásra. 1517. október 20-án érkezett maláj rabszolgájával, Enrique-kel Sevillába.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
