Miután augusztus 19-én Hanoiban győzött a francia közigazgatás elleni forradalom és Huéban is elkergették a japán kormányzatot, Ho Si Minh kikiáltotta a Vietnami Demokratikus Köztársaságot.
A franciák már szeptemberben megszállják Saigont és Vietnam déli részét; hatalmuk támasza a régi feudális réteg. Északon viszont megszilárdul a független köztársaság helyzete, mivel akkor még valóban a lakosságot támogatja. Ho Si Minh vezetésével átfogó reformokat vezetnek be, újraszervezik a közigazgatást és a hadsereget, továbbá jelentősen csökkentik az analfabéták számát. A franciák gyarmati politikája azonban már 1947-ben összecsapásokhoz vezetett. A felszabadító háború a franciák vereségével végződött (1954. május 7-én esett el a dzsungelerőd, Dien Bien Phu). 1954. július 21-én a genfi Indokína-konferencián megkötött megállapodás alapján az országot a 17. szélességi fok mentén Észak- és Dél-Vietnamra osztották fel. Észak-Vietnam a Szovjetunió és Kína (egymással vetélkedő) támogatását élvezte, az Egyesült Államok az antikommunista dél-vietnami rendszert támogatta. A tonkini incidens (három észak-vietnami őrnaszád állítólag megtámadott egy amerikai rombolót a Tonkini-öbölben) után 1964-ben az Egyesült Államok katonailag is beavatkozott Vietnamban, de hatalmas anyagi és emberveszteség árán sem tudta a háborút megnyerni. 1973. január 27-én Párizsban békeszerződést írtak alá, s kivonták az amerikai csapatokat. Az észak-vietnami hadsereg és a dél-vietnami Vietkong 1975 áprilisában egész Vietnamot elfoglalta, a közös választások után az ország 1976. július 2-án formailag is újra egyesült, s kikiáltották a Vietnami Szocialista Köztársaságot.